A fiúkat mért ijeszti el a gyerek gondolata? Vagy az, hogy mondjuk a lány komoly kapcsolatot tervez?

Nem akarok tőle semmit OO" A gyerek dolgot csak megemlítettem. Az egy teljesen más téma. Azt csak úgy általánosságban írtam.

Barátommal kapcsolatban csak az érdekelne, hogy szerintetek lehetséges-e ilyen korban, hogy tovább együtt legyünk.

Köszönöm a választ :)

Tudom. sajnos tudom, hogy ez így van. De nem tudom elviselni azt a gondolatot, hogy elveszítem. 2 évig csak rá vártam.(régen együtt voltunk, de nagyon éretlenek egy kapcsolatra szóval vége lett) 2 évig minden megfordut már a fejembe "minek vagyok én még itt, ha úgy se kellek neki" meg ilyenek. Annyira, de annyira szeretnék amíg csak tudok, vele lenni. Csak akkor lesz vége, ha azt ő akarja, és azt szeretném elérni, hogy minnél később akarja :) Tudom, még rengeteg minden változhat, lehet hogy azért gondolkozok így, mert a szüleim a példa arra az esetre amit szeretnék:

Együtt voltak körübelül annyi idősen amennyi most én vagyok. Aztán két év szünet, addig nem is látták egymást. Aztán újra együtt lettek, apum megkérte 21évesen anyum kezét, 3 évre rá megszülettem én és a hugom. Tehát mégis csak van példa rá. És ez lenne minden vágyam :) Annyit vártam rá, annyit szenvedtem miatta, ez alatt a 2 év alatt, megtanultam mit szeretek benne, mi hiányzik benne, és hogy milyen elviselhetetlenül rossz a hiánya. Én nem akarom elhagyni :)

Tudom, hogy ez még változhat, hiszen akármi megtörténhet. de bárcsak egy tündérmesében élnénk :)