Barátom nem mindig mond igazat nekem. Nagyon féltékeny vagyok, és sok minden van amit inkább a hátam mögött csinál, minthogy elmondja, mert azt hiszi, hogy nem derül ki és akkor nekem nem fáj. Mit tegyek?

Olyan dolgokra gondolok itt, hogy pl. volt osztálytársának aki lány névnapja volt, és reggel míg én reggeliztem küldött neki üzit, amiben felköszöntötte. Ezt persze én csak később tudtam meg. Mentem vissza a szobájába reggeli után és akkor jött egy sms neki. Ő feküdt, kérdeztem odaadjam-e a telóját, de azt mondta hagyjam bizti csak egy jelentés. Én nem kérdeztem semmit. Eltelt a nap úgy hogy többször is ránézett a telójára tudta hogy smse jött, de nem nézte meg. Rákérdeztem, hogy miért nem nézi meg, mire ő, hogy ne legyek olyan kiváncsi, semmi érdekes. Később aztán megnézte, elmosolyodott és lerakta a telót. Persze nem bírtam ki, hogy ne nézzem meg ki irt, és egy csaj volt akinek annyit írt, hogy "Boldog névnapot!" a csaj persze mézes mázasan megköszönte, hogy ő milyen aranyos, hogy gondolt rá. Már kb két éve nem is találkoztak, sőt nem is angyon beszéltek. Miért kell ilyen dolgokban hazudnia? Miért nem érti meg, hogy én inkább azt szeretném, hogy mondjon el minden apróságot, mert így csak még féltékenyebb leszek. Persze ő a mai napig nem tudja, hogy megnéztem az üzit. De nem bírom már. Annyi ilyen apróság van, ami miatt félek, hogy kikészülök és elveszitem! Pedig nagyon szeretem és ő is engem, mert bujik mindig ezerrel, meg ki is mutatja! Mit tegye? Hogyan értessem meg vele, hogy beszéljük meg mindig az ilyen dolgokat is és ne titkolózzon mert attól csak rosszabb lesz.