Miért mondják azt a legtöbben - főleg a lányok -, hogy nem akarnának az osztálytársukkal járni, mi több, még belekezdeni sem egy ilyen kapcsolatba?

"Ha egy lány nem akar az osztálytársával kezdeni, akkor annak az okát csakis az a lány határozza meg."

Ezek az okok a nőknél sok esetben mondvacsinált indokok. Pusztán szerettem volna megérteni az indokokat. De úgy látszik, nincsenek indokok. :)

A nőkre jellemző egyébként, hogy ők eldöntik, hogy hogy legyen, mindenféle belső késztetés alapján meghozott döntéseket hoznak, aztán meg megy a sírás-rívás, hogy "én ezt nem így akartam". Pedig csak gondolkodni kellett volna picit az érzelmek helyett is.

"A szerelmi csalódás micsoda, ha nem érzelem?"

A szerelemi csalódás nem más, mint a vágyak kivetítése, majd annak tudatosulása, hogy a valóság nem egyezik a vágyakkal. :D

"a férfiak meg ugye nem az agyukkal gondolkodnak"

Mi, férfiak, nagyon is, hogy az agyunkkal gondolkodzunk. :D

"így nem tudják megérteni a nőket."

Nem mintha ez fordítva nem így lenne. :D

"Summa summárum: attól még, hogy te valamit nem értesz meg és nem fogadod el, az a dolog még létezik."

Én nem mondtam, hogy nem létezik, én azt mondtam, hogy semmi racionális alapja nincsen.

"Jaaa, egyébként meg...szimplán lehet, hogy csak nem vagy elég jó pasi. És könnyű arra hivatkozni, hogy osztálytársak vagytok! :)"

Erre hivatkozni? Ezt kétszínűségnek hívják, és nagyon visszataszító dolognak tartom.

"Egyszer volt egy pár az osztályunkba egy hónapig tartott mert szétszedték őket a többiek.Ebből sem kérek köszönöm.Azóta folyton ott van a feszültség közöttük."

Mi az, hogy szétszedték?

Figyelj, amúgy ez nem okítás. Csak. :) Csak szeretném megérteni, de én nem látom sehol azokat az indokokat, amiket itt sokan leírtak. Vagy lehet, már túl öreg vagyok a mai fiatalsághoz. :D

ma 11:05

Én élek rózsaszín ködben? :D Én legalább tisztában vagyok önmagammal, hogy mit akarok és mit nem. :) Legalább ezt elmondhatom magamról, de az emberk többsége még ezt sem. Én így látom. Ennyi.

Meg, hogy nem matematika? Erre írtam, hogy jönnek a nagy érzelmek, amit sokan szerelemnek hisznek, aztán meg jön a sírás-rívás, hogy az illető mésképpen képzelte el a dolgokat. Holott egyszerűen csak nem ismeri fel a saját érzelmeit.

"és nem tudom voltál-e már szerelmes, de a szerelem nem intelligencia kérdése :)"

De, a szerelem bizony részben intelligencia kérdése is.

"de majd ha egy 1évnél hosszabb kapcsolatod szétesik, akkor majd visszatérünk erre ;)"

Na most ez hogy jön ide? Akinek szétesik az 1 évesnél hosszabb kapcsolatat, annak a párja, vagy ő maga a kapcsolat elején nem tudta, hogy mit is akar az élettől.

"Lehet, hogy semmi köze ahhoz, hogy nem akar járni veled, hogy osztálytársak vagytok. Egyszerűen csak nem szeret."

Lehet. Ellenben nem értem, hogy ha a egy lánynál még az elutasítás is hazugságra épül, akkor milyen alapon vár el bármiféle őszinteséget is egy férfitól.