Minden kapcsolatodban azt érezted vele éled le az életed?

Inkább úgy mondanám, hogy a kapcsolat elején mindig úgy álltam hozzá, hogy ha az első "megérzésem" szerint nem lehetne ez akár élethosszig tartó kapcsolat is, akkor inkább nem folytattam az ismerkedést. Mert alapvetően mindig tartós kapcsolatban gondolkodtam, 17 évesen is és 30 évesen is. Aztán persze más kérdés, hogy az idő bizonyította-e ezt a megérzést, de a hozzáállásom attól még ez volt az első pillanattól kezdve. Egyszer ellene mentem a megérzésemnek, úgy voltam vele, hogy nehogy már, papíron teljesen rendben volt a srác, de aztán az egész kapcsolat egy kalap kaka volt, szóval kár volt a benyomásaimat felülírnom :D

A férjemmel amikor találkoztunk, azonnal úgy éreztem magam, mint aki megtalálta a másik felét. Nagyon könnyen és természetesen alakult a kapcsolatunk, abszolút organikus azóta is minden nap együtt (11 éve). Vele abszolút az az érzésem, hogy ha még vele sem működne a holtodiglan-holtomiglan, akkor aztán senkivel sem. Ez nem azt jelenti, hogy korábban sosem voltam szerelmes, nem hittem azt egy-egy exemről, hogy ő lesz az igazi, mert nyilván volt ilyen, de mellette tényleg nincsenek kétségeim, bizonytalanságaim a jövőt illetően. Korábban minden exemnél voltak (mondjuk ehhez hozzátartozik az is, hogy 21 éves voltam, amikor találkoztunk, akkoriban mindenféle jövőkép bizonytalan, de azért érted :D ).

Sosem éreztem ilyet, mégis volt már pár "pár'.

F