Minden kapcsolatodban azt érezted vele éled le az életed?

Nem. Az elsőben nem éreztem ezt. Most a másodikban azt érzem.

Nincs olyan, hogy igazi. Olyan van, aki mellett saját döntés alapján kitartasz és ugyanez van részéről is.

N30

Nem, szerintem úgy is lehet kapcsolatba kezdeni, hogy nem "örökké tart". Nem mindenki vágyik olyan társa, aki életre szól, valaki csak kalandot keres, párt a jelenéhez.

Én az első kapcsolatomban vagyok és úgy érzem, hogy le tudnám (és szeretném) élni az életemet a párommal. Nem ijeszt meg az örökké. Ugyanakkor ezt én döntésként fogom fel, hogy ha mindketten kitartunk egymás mellett a döntéseinkkel, akkor lehet örökké boldog életünk. Viszont ez nem automatikus, nem csak "megtörténik", mert "ő az igazi", hanem egymást választjuk és aktívan ápoljuk a kapcsolatot (itt most nem azt kell érteni, hogy állandóan erőfeszítést és komoly munkát, küzdelmet igényel, hanem azt, hogy prioritás, nem hanyagoljuk el, foglalkozunk vele)

#5

Nagy veszekedések sose voltak, 5 éve vagyunk házasok. Mindenki végzi a feladatát, ami már az elején el volt osztva. Nagy problémáink/gondjaink nincsenek. Tervezünk előre, vannak közös céljaink.

Ha mondjuk, holnap bejelentené, hogy elhagy, akkor tudomásul venném. Néhány hónapba bele telne míg megszoknám nélküle az életet.

Én szeretem-a magam módján- azt szeretném, hogy boldog legye. Vagy velem vagy mással.

Ahol nem éreztem, azok véget is értek.

Ahol azt érzem, az tart még mindig.