Mi lenne a helyes döntés ebben a helyzetben?

10 év után már nincs meg az a lángolás meg újdonság varázsa, ami az elején. Heti 2-3 szerintem így is szuper.

A napi 1-2 az általában pár hónap max.

"Semmire sem nyitott, kb mindentől elzárkózik"

Megbeszéled vele, hogy neked xy-ra szükséged van, ha nem tőle akkor mástól. Ha neki nem tetszik, és neked ez nagyon fontos, marad a szakítás. Szerintem a 2. és 3. hosszútávon nem működik.

30 evesen meg nagyon fiatalok vagytok, elottetek az elet es ebben a korban meg szexualisan is csucson kell(ene) lenni.

O ezek szerint meg van elegedve? Elvezi, elelvez ( hanyszor) kielegul?

Neked meg keves, vannak vagyaid.

Tapasztalatbol mondom, egyszer elunk, es a leheto legrosszabb forgatokonyv hogy ne legyen jo a szex.

Elso korben beszelj vele oszinten.

Mondd el hogy valtozast szeretnel.

Puhatold ki mibe menne bele, szeret e annyira hogy kielegitse a vagyaid, lehet neki is van vmi rejtegetett perverzioja…

Harmasra esetleg, kapcsolat nyitasara mit szolna.

Ha elzarkozik, akkor meg tarts szeretot, megerdemled hogy jo legyen a szexualis eleted.

Aztan nyilvan lebuksz es johet a valas :)

Tapasztalat :)

Nincs rá garancia, hogy találsz olyat akinek oké lesz az amit szeretnél. Vagy ha találsz akkor pedig talán kapcsolatra nem lesz megfelelő a Kiscsillag.

Egy ilyen hosszú kapcsolatot nem dobnék el. Egy ponton már nem is a dugás a lényeg. Hanem a stabil kapcsolat ami évek munkája. Szerintem ez mindennél fontosabb.

10-ből 9 házasság nem az anyagiak, vagy a világnézeti ellentétek miatt megy tönkre hanem mert nincs meg a felek között a megfelelő mennyiségű ÉS minőségű szexualitás. Nálatok is ez a helyzet.

Te is tudod, hogy a 3-as nem opció - lehet 10-15 év mire lecsökken a libidód, de közben a párodé is még jobban, ergo mindig utánad fog kullogni a libidója.

A 2-es csak ideiglenes "megoldás", csak besöpröd vele a problémákat a szőnyeg alá. Mert attól még beragadsz egy érzelmileg ellaposodott kapcsolatba, az ágytól el fogtok válni de az asztaltól még nem. Együtt vagytok, mert a rutin, a megszokás stb. - kb. mint a lakótársak.

Szóval téplődhetsz, de valójában csak két megoldás van:

a) párterap

b) amit te is leírtál...

Egyébként egyszerű a kérdésre a válasz. Az alábbi kérdéseket tedd fel magadnak:

1) Boldognak éreznéd magad ha így kellene leélned még a hátralévő életedet?

2) Amikor majd 70-80-90 évesen eljön a kaszás és visszanézel akkor azt mondanád hogy juj de jó hogy így éltem, semmit sem változtatnék? Mert akkor már késő lesz, most még tudsz változtatni az életed alakulásán!