2 év együtt élés után még mindig nem tudtam legyőzni ezt a tulajdonságom.Mit kéne tennem vagy kipróbálnom,hogy ez a kellemetlenség elmúljon?N

Életem férfijával most lesz 2 éve,hogy együtt élünk,viszont van valami ami nagyon zavar magamban.A barátom sokszor,szinte 24 órában mikor mindketten itthon vagyunk,bámul az arcomba főleg a szemeimbe,olyan selytelmesen.Mivel folyton néz,rettentően elpirulok,zavarba jövök és kínomban már össze vissza mosolygok,nevethetnékem lesz,nem tudok komolyan venni akkor semmit.Szószerint az arcomra fagy a mosoly.Ő viszont velem ellentétben nincs tőlem zavarban,csak inni nem tud úgy ha nézem,vagy szemkontaktba vagyunk egymással.Hogy csillapítsam ezt az erős gátlást magamban?Hiszen a társam az életem szerelme,nagyon szeretjük egymást,mellesleg ő nagyon jóképű és jól öltözött,kellemes hangú és nyugodt is,soha nem emel és emelt rám kezet.Az egész lénye lenyűgőző,felnézek rá ha nem lenne ez a gátlásom komolyabban tudnám őt venni és kettőnket.Volt hogy össze vesztünk egyetlen egyszer mikor azt hitte azért érzem olyan jól magam mert drogoztam,persze mondtam neki hogy ez nem így van.Azóta nem tett ezmiatt megjegyzést,ő elfogad így csak nekem rossz.