Jó reggelt kívánok. Mit kezdhet az ember ha valaki olyanhoz akarják hozzáadni, akit egyáltalán nem kedvel, vagy nem is egyeznek az érdekeik? Még az életkoruk is eltérő... pl.: 40-60 éves, vagy 40 és 28-30 éves.

Nem vagyok roma, meg véletlenül sem, de előszeretettel feltételezik, és téveszteni össze velük.

Ahogy az is elfogadhatatlannak mondható és érezhető, hogy a fáradt, és álmosan rosszullétben élő embert drogosnak, vagy részegnek mondják, mégsem az: teljesen józan vagyok, súlyos fizikai és nem értelmi sérült...

Nem szeretnek itt; azt vettem észre, akár énekelek, akár nem... mint egy tanárnő-"énekesnő"-nyomozónő, így hogy fogadjam el, hogy annyira erőszakosak velem.

Hogyan kellene megoldani, hogy felülre jussak, megbecsülést érdemlően, zaklatások és támadás nélkül megélve a sikert, győzelmet, hogy bántani ne kelljen senkit.

Már odáig jutottam az sem érdekelt, hogy ha átmenetileg életem vesztettem... ha már nem jövök vissza...

Szeretnék elgondolkodtató okozni annak, aki engem ok nélkül bántalmazott, hülyének,és szefónak, gyogyósnak csúfolt viszont nem vagyok az... valóban mi volt az oka, hogy ezt csinálták velem?

Az istenit neki, a normális okos embert; miért nem képesek elfogadni, elismerni megdicsérni, megbecsülni; ha én soha nem akarok értelmi sérült, fogyatékos, vagy hülye lenni (egyébkéntsem vagyok az), akkor nekünk, vagy neki nem érdemes élni...

Fenébe is valamelyikük életét fog újra veszíteni, és nem érdekel tovább: akkor is leírom; nem vezettem soha autót, nem fogok vezetni, nem merek vezetni. Bánom az összes munkámat, amikor azt éreztem, hogy legalább vagyok jó és sőt, jobb, mint más, ne tartsanak butának.

Bánom azt is, hogy csoportvezető vagyok...

Fejezzék BE, hagyják abba a gyanúsítgatást és sértegetést, a vésztőzést...

Hagyjanak békén.