Szerintem meg fogom bánni?

Párommal 10 éve vagyunk együtt és az évek során hülyeségek miatt már szakítottunk. (én soha nem ismerkedtem akkor, ellenben ő lefeküdt pár lánnyal) Viszont ez annyival másabb, hogy azóta összeköltöztünk és a menyasszonya vagyok/voltam. Nekem ő az én első szerelmem és legfontosabb ember az eletemben, nagyon szeretem. Viszont itt jön az a bizonyos DE! Sajnos az elmúlt fél évben nagyon magányosnak éreztem magamat mellette és ezt többször jeleztem is felé, az elmúlt 2 hétben napi szinten mondtam neki ezeket. Mindig csak félvállról vette és a megszokott módon történtek a dolgok. Kb 2 évig éltünk együtt és sokszor éreztem azt, hogy csak kényelemből van velem mivel én mindent megcsinálok. Szóval betelt az a bizonyos pohár és kiakadtam. Elmondtam neki, hogy mit érzek és mivel nincs változás így szeretném ha vége lenne. Ekkor csak maga elé meredt és nem mondott semmit. Konkrétan mikor láttam, hogy ennyire “nem érdekli” úgy kiakadtam, nagyon zaklatott voltam, annyira sírtam, hogy nem kaptam levegőt kb hányás határán voltam.. összerogytam.. ekkor “végre” kapcsolt és felszedett a földről és együtt sírtunk. Eddig még csak 1x láttam sírni, de most tényleg azt láttam rajta neki is fáj. Viszont úgy gondoltam ha most minden marad a regiben akkor nem lesz változás. Lehet nekem is jobban akarnom kellett volna, nyilván nem minden az ő hibája. Én mivel még soha nem éltem egyedül és kb függtem tőle (nem pénzügyileg) így úgy érzem soha nem voltam ebből a szempontból önálló és félek is a magánytól. Illetve mivel ő nekem az első, így egy “kapuzárási pánik” is rám tőrt mivel nem az a vágyam, hogy minél több férfival lefeküdjek, de legalább 1-el le akarok mielőtt megházasodok/gyereket vállalok, mert annyira félek tőle, hogy mikor már ezek megtörténtek akkor jön elő belőlem a kíváncsiság és én nem akarok senkit se megcsalni, de azt a bizonyos emberi kíváncsiságot úgy érzem muszáj “kielégítenem” Szerintetek nagy hibát követtel el? Azóta hazajöttem a szüleimhez és ő fog majd elköltözni, de félek amiatt, hogy elveszítem és mikor eljöttem akkor is sírtunk mind2-en adtunk búcsú csókot és mondtuk, hogy “szeretlek” Illetve annyit mondott még mikor rákérdeztem, hogy haragszik -e rám? “”Nem, csak csalódtam. Szerintem minden rendben van a kapcsolatunkban, évek óta most a legboldogabb””

25L