Nők, akik sokkal többet keresnek, mint a párjuk/férjük, nálatok ez nem okoz gondot?

Ha átmeneti semmit nem éreznék.

Ha tartós és alap felállás akkor meg vmi vöröskereszt menhelynek kezdeném érezni magam..

Hát te tudod kérdező……

Majd utólag lesz sz@r amikor fele az övé és váláskor ki kell fizetned.

Holott te kerested meg az árát.

3

Én kevesebbet keresek a pasimnál, de pont ezért fogjuk felesben fizetni a törlesztőt. Ha egy esetleges válásnál a fele az enyém lesz, akkor nehogymár kevesebbet adjak bele. Akármennyire győzköd róla, én ettől nem tágítok.

Kérdező, nem tudod megbeszélni a pároddal, hogy fizessen ő is ugyanannyit? Nem fair, hogy váláskor viszi a felét, holott te fizetted a nagy részét.

A férjem valamivel kevesebbet keres, mint én. Kevesebbet is hozott a házasságba. Ezért a ház, amit vettünk, háromnegyed részben az én nevemre került, és van házassági szerződésünk, szóval válás esetén nem fog felesbe menni.

A mindennapokban nagyon sok mindent megcsinál, különböző szakmunkákat, így sokat spórolunk. Úgy érzem, ezzel kompenzálja azt, hogy kevesebb pénzt hoz haza.

Jó hogy legalább kompenzálja valamivel.

Sokan csak bele akarnak ülni a készbe, ugyanúgy ahogy a vacsoránál is csak leülnek enni de az elkészítésében nem vesznek részt. Merő lustaságból.

Én is mondhatnám hogy fáradt vagyok, nekem is lenne más dolgom is …..

Nekünk ez pszichésen kezdte ki a kapcsolatunkat... nekem anyagilag nem volt vele gondom (én vagyok a nő és én voltam a látványosan többet kereső), viszont őt ez lelkileg frusztrálta, mert elég hímsovi nevelést kapott az apjától, és nem tudta igazán feldolgozni, hogy ő az apja világképe szerint így nem igazi férfi és nem "családfő". Emiatt folyamatosan puffogott meg panaszkodott, és ezt úgy sikerült megfogalmaznia, hogy "te biztos nem ilyen férfit akartál"... ami azért rám nézve is sértő és rám projektálta a saját komplexusait... és az elején még mindig megnyugtatgattam, hogy ez nincs így, engem nem zavar. De amikor már ez a dolog menetrendszerűen megy, és úgy tűnik, hogy nem hiszi el, amit mondok, az már engem is kikészített idegileg, hogy miért nem hisz nekem, miért gondolja azt, hogy én egy soviniszta nő vagyok, miért feltételez rólam ilyen dolgokat, miért sérteget, miért tart anyagiasnak és felszínesnek. Nem ez volt a szakítás egyetlen oka, de az én részemről nagyon erősen belejátszott.

Amúgy én ilyen szempontból alapvetően gondoskodú és nagylelkű tudok lenni, így engem nem zavart (volna) az, hogy én többet fizetek a háztartásba, az én lakásomban élünk stb (sőt volt 3 hónapig munkanélküli is, akkor egy kicsit ő is költött a megtakarításából, de azért majdnem mindent én fizettem akkor, és nem volt vele gondom, természetesen jött). Az egyetlen dolog, ahol meghúztam volna vkivel a határt, az az, hogy nem íratom semmilyen arányban a tulajdoni lapra vki olyannak a nevét, aki nem fizetett egy centet sem a lakásba.

Engem addig bacogatott az exem azzal hogy “neked biztos gazdag pasi kell”, hogy elment tőle a kedvem 1 év után és szakítottam.

Gondolom mindenkit ugyanezzel gyötört és sértegetett a tanári fizetésével.

Nem gazdag pasit akartam csak felnőtt férfit, akinek normális önbizalma van.

Aki nem szalad el az első probléma után.