Erre hogyan reagáltatok volna?

#1 nem szoktam hazudni, ezért én sem értem, miért. Illetve még azt gondolom, hogy makacs, ha valamiről meg van győződve, akkor az úgy van. Például olyanokban is, hogy mondok valamit, hogy szerintem [...], ha szerinte nem, akkor én rosszul tudom, majd valahol olvassa, vagy hallja ugyanazt, amit én már elmondtam, akkor azt elfogadja, aztán úgy adja elő, mintha akkor hallaná először...

De ez most durvább volt, úgy érzem, ez nem egy vélemény-ütközés volt, hanem komkrétan hazugnak nevezett.

#2 Alapjáraton ráhagytam volna, de az "erőszakoskodás", hogy menjek oda a fürdőbe és megmutatja, felbosszantott. Mert valószínűleg (én nem értek hozzá, de gondolom) elő tudta volna teremteni azt a "bizonyítékot", ami szerint úgy jöhetne le, hogy tényleg meg lett nyitva egy csap. De mivel ez nem történt meg, teljesen igazságtalannak éreztem volna, hogy ezzel meghazudtol.

#4 Hát megértem. Egyik legvacakabb érzés, olyantól, akit szeretünk. Nem értem, mi a jó nekik ebben.

#5 Sajnos igen, egyre inkább ezt érzem én is. Bár nem hiszem, hogy tudatos. Ha nem kötne a közös gyerek és/vagy meg tudnám oldani anyagilag, már nem élnénk együtt valószínűleg.