Szerintetek túl sokáig mentem el? Nem is kellett volna belekezdenem ?

Egy pár hete rámírt egy nagyon jó règi barátom, nagyon sok jó emlèket elevenített fel bennem és annyi minden van, amit el tudunk igy most felnöttkènt mesèlni egymásnak, hogy hogyan alakult az èletünk az èvek során. Viszont ma azon kaptam magam, hogy mi már napok óta órákig telefonálgatunk meg irogatunk egymásnak, húzzuk egymást… viccelödünk.. küldözgetünk egymásrol kèpeket.. egyszer mondtam neki egy perverz viccet csak úgy ès erre rávágta nevetve, hogy ez átlèp egyfajta zónát, ami nagyon tetszik neki, de lehet inkább nem kellene. Lehet hogy abba kellene hagynunk? Igy fèrfi szemmel ez most minek tünhet szerintetek? Talán kicsit meggondolatlanul cselekedhettem. Amit tudnotok kell, hogy 20ève vagyok már házas ès majdhogynem felnöttre neveltem a kèt gyerekünket. Fèrjemmel megszokásból maradtunk együtt ès ez az idö alatt a házasságunk során egyszer sem fordult meg a fejemben bárkivel is irogatni, csak ö meg más mert már règen is nagyon jól ismertük egymást még sulin keresztül, ezèrt is mentem bele az irogatásba, viszont egyre szemèlyesebbè válnak a levelezèsek. Valamièrt tùl „öregnek“ èrzem már magam bármibe is belekezdeni, de ha vele irok megint tinilánynak èrzem magam. Felèbresztett bennem valamit, amire azt hittem, hogy az már règ elveszett bennem..