Hölgyek/urak tényleg ilyen egy mérgező párkapcsolat? voltatok már ilyen partnerrel és meddig bírtátok idegileg?

Lehet ilyen is, és lehet egészen másmilyen is.

Az „Azt hittem, itthon maradsz velem, ehelyett megint elmész a barátokkal” mondat pl. lehet toxikus akkor, ha az adott partner viszonylag ritkán találkozik a barátaival. De ha a kapcsolatra az a jellemző, hogy az egyik állandóan hanyagolja a partnerét és másokkal lóg, akkor nem ez a mondat a toxikus, hanem az ezt kiváltó viselkedés.

Igen, ilyen is lehet, meg másmilyen is, meg ilyen is lehet, de úgy, hogy aki benne van nem veszi észre (csak a környezete).

Nagyon jó dolog, hogy egyre több figyelem kerül a mentális egészségre, az egészséges emberi kapcsoaltokra, szuper, hogy születnek ilyen cikkek. Viszont ami nekem kissé visszás, hogy nagyon gyakran nem beszélünk arról, hogy a bántalmazó kapcsolat két ember között jön létre. Ha bántalmazóval vagy, akkor ne csak menekülj (persze menekülj is!), hanem kezd el magad vizsgálni. Te jól állsz és működsz a kapcsolatokban? Te úgy kommunikálsz, ahogy kell, tisztelettel, ami megilleti a másikat? Sokszor a másik fél sem kereken őszintán teszi a dolgokat egy ilyen kapcsolatban, hanem gyakori a kétoldalú csipkelődés, dráma meg játszmázás. Másrészt miért engeded hogy így bénjanak veled? Azért fontos ez, mert aki egyszer bántalmazóval van, engedni hogy őt elnyomják, az gyakran ezt a típust keresi és keres magának egy másikat, ha kiszabadul. Ha egy ilyet felismersz, vedd intő jelnek, dolgozz magadon, hogy többet ne történhessen veled ilyen!

"Viszont ami nekem kissé visszás, hogy nagyon gyakran nem beszélünk arról, hogy a bántalmazó kapcsolat két ember között jön létre."

Igen, ebből az egyik hónapokat, ha nem éveket tölt azzal, hogy meggyőzze a másikat arról, hogy ő milyen nagyszerű választás, ők együtt mennyire remekül működnek, és a kapcsolatuk maga a megvalósult hálivúdi álom. És a bántalmazás soha nem azzal kezdődik, hogy a bántalmazó lerúgja az áldozat veséjét, hanem cseppenként adagolja a mérget úgy, hogy az áldozat, mire észreveszi, mibe került, már olyan szintű agymosáson esett át, hogy ember legyen a talpán, aki ki tudja józanítani.

"Ha bántalmazóval vagy, akkor ne csak menekülj (persze menekülj is!), hanem kezd el magad vizsgálni. Te jól állsz és működsz a kapcsolatokban? Te úgy kommunikálsz, ahogy kell, tisztelettel, ami megilleti a másikat?"

Igen, az áldozat általában tisztelettel kommunikál a másikkal, erről általában akkor szokik le, és veszi át a bántalmazó stílusát, amikor az már túlment minden határon.

"Sokszor a másik fél sem kereken őszintán teszi a dolgokat egy ilyen kapcsolatban, hanem gyakori a kétoldalú csipkelődés, dráma meg játszmázás."

Ez így meg a nettó áldozathibáztatás. Először is a csipkelődés nem bántalmazás. Minden egészséges ember tudja, hol van a határ csipkelődés és bántalmazás között, amúgy pedig a bántalmazó az, aki a bántalmazást szereti viccelődésként aposztrofálni. Ugyanígy a játszmázás és drámázás is a bántalmazó sajátja. Az nem játszmázás és drámázás, ha valaki kiborul attól, ha szarul bánnak vele.

"Másrészt miért engeded hogy így bénjanak veled? Azért fontos ez, mert aki egyszer bántalmazóval van, engedni hogy őt elnyomják, az gyakran ezt a típust keresi és keres magának egy másikat, ha kiszabadul."

Nem, senki nem keresi ezt a típust, mint már írtam, a bántalmazó soha nem így kezdi, jellemzően akkor kezdik el a bántalmazó működéseket, amikor az áldozat már meg van győzve arról, hogy biztonságban van, és kialakult a kötődése. És azért engedi, amit enged, mert valószínűleg hasonló közegben nőtt fel, és nem biztos, hogy ott van az ingerküszöbe, ahol egy normális családban felnőtt embernek.

Annyira jó lenne már elengedni ezt a "kettőn áll a vásár" bullshitet, egy áldozatnak van éppen elég traumája anélkül is, hogy a környezet még őt hibáztatná. Nem állítom, hogy az áldozatnak nem kell észnél lenni, és nem feladata észrevenni, mikor célszerű kilépni egy kapcsolatból, csak éppen ha ez olyan marha egyszerű lenne, akkor nem költenének emberek súlyos tízezreket pszichológusokra meg kócsokra egy-egy ilyen trauma miatt vagy után. És igen, azt sem árt megvizsgálni, vajon hogyan kerülhetett olyan méltatlan helyzetbe, amilyenbe, hogy legközelebb elkerülje, csak nem az általad felsorolt érvek mentén.

Az áldozatoknak jellemzően már gyerekkorban le lett építve az önbecsülése és már a szüleik lerombolták az összes határukat. A bántalmazó az, aki kifejezetten erre a típusra utazik, és elképesztő radarjuk van rá, hogy kit hogyan lehet behálózni, SOHA nem az áldozat keresi a bántalmazót. Az áldozattal jellemzően azt hitetik el nagyon-nagyon meggyőzően a beetetési időszakban, hogy ez most más lesz, és végre megtalálta azt, aki megérti őt és vigyázni fog rá. És amikor a bántalmazás elkezdődik, már krva nehéz elhinni és szembenézni azzal, hogy csapdába kerültél (ez az ún. kognitív disszonancia).

És igen, biztos van olyan, ahol már eleve mindkét fél súlyosan problémás, és kölcsönösen nyomorítják egymást, de nem ez az általános. És egy bántalmazó épp attól lesz bántalmazó, hogy súlyosan sérült az empátiája és gyakorlatilag nincs felelősségérzete. Abban a pillanatban, ahogy az áldozatot bármilyen mértékben felelőssé tesszük a bántalmazás miatt, a bántalmazót mentjük fel a felelősség alól. Ugyanakkor az áldozat a legtöbbször pont azért marad benne egy ilyen kapcsolatban, mert a bántalmazó ezt a felelősségáthárítást olyan meggyőzően adta elő hónapokon, éveken keresztül, hogy az áldozat maga is elhiszi, hogy őt azért bántják, mert megérdemli. Pontosan ez az oka annak, hogy olyan kevés szó esik az áldozat felelősségéről.