Nem tudom mit tegyek. Nem szeretem már de mégis azt akarja hogy maradjak Mit tegyek?

11 éve élek a párommal(f)

És nagyon sokat veszekedünk az elmúlt években.

Van köztünk korkülönbség én 27 a párom 42

Lett egy gyermekünk aki 5 éves.

Itt a baj hogy nagyon sokat mentünk már szét, és a legutolsó veszekedés az az volt hogy kapuzárási pánikot kapott, ami azt jelentette hogy akkor nem zavarta a korkülönbség mikor össze jöttünk, hanem most.

És az egyik legjobb közös barátunknak akart az ölébe dobni, azzal hogy ő egy idős velem, és szorgos dolgozó, és a fiúnkat is szereti.

De viszont én nem szerettem volna csak így elmenni hisz ő volt az életem értelme.

De aztán egyre jobban veszekedett velem.

És kinek tudtam volna elmondani ezeket, hát a barátjának. Ő viszont a párom mellé állt, hogy maradjak vele, meg beszeljem meg vele dolgokat.

Ezek nem értek szinte semmit.

3 napra ott hagyott engem a gyerekkel, és el ment gondolkodni.

Utána 3 nap múlva vissza tért azzal, hogy ad nekem még egy esélyt!

De én nem rontottam el semmit, azzal voltam hogy miért nekem ad még egy esélyt.

Akkor jó.

Örültem hogy vissza jött hozzám.

De utána megint csak a vita a vita és a pénz éhsége volt.

Hogy ő ennyit és annyit dolgozik, és még sem jövünk ki a pénzből.

Pedig én dolgozom 1 műszakban

Mindig mással jött elő.

És őszintén szólva pár hónapig bírtam ezt, és ki szerettem belőle.

De abban a hónapokban folyton hívott engem a barátja hogy na mi újság vele .

Én mindig panaszkodtam neki, és utána már mellém állt, mert a saját szemével látta a dolgokat.

És sajnos egyre jobban ki mutatta azt a párom hogy őt csak a pénz érdekli. A kisfia hiányolta az apját, mert nem igen foglalkozott vele, és szó szerint apja helyett apja vagyok a mai napig ami nem egészséges.

És a barátja folyton keresett engem azzal hogy majd beszél a párommal, így is volt. De őt is csak bántotta szavakkal.

Így ö hagyott neki időt.

És egyszer csak sajnos bele szerettem a baratjaba aki mindig ott volt mellettem, és mindig bíztatott.

Párom egyfolytában kritizálni kezdett, hogy kinek kellenék, mármint egy családos anya kinek kellene.

El telt egy év, és nem hallottam semmit a barátjáról.

Megházasodott, ahogy kiderult a végén,

Még jóba is lettem a feleségével, mert egy aranyos nő volt.

Így a párom is találkozott velük és még gratulált is nekik.

De megint eltelt egy év, és egyre jobban azt éreztem hogy én mindent megtettem ezért a kapcsolatert de mind hiába.

Megközöltem a páromnak, hogy nem szeretem, és nem érzek már iránta semmit sem.

Akkor nagyon de nagyon dühös lett, és fenyegetőzni kezdett mindennel.

De akkor jött a barátja amikor én a földön voltam. Felemelt, és el mondta nekem hogy ő éveken át érzett irántam valamit, de nem merte azt a lépést megtenni , hogy nyit felém, mert félt hogy vissza utasítás kap, és oda a bizalom és másképp tekintek rá.

De én is megnyiltam neki, és el mondtam szint úgy érzek.

De annak ellenére hogy nem érzek már a párom iránt semmit, még is akarja hogy maradjak, de nem akarok.

Így addig a barátja sem tud mit csinálni, míg el nem váll, és nem tud magához vinni minket

Sajnos náluk is rossz q helyzet, és nem akar olyan emberrel élni, aki 5 éven keresztül eteti azzal hogy nem lehet terhes, mert nem is akar tőle gyereket.

Hát így nagyjából ennyi.

Bocsánat ha hosszú lett.

Nem kérek semmilyen rossz indulatu kommentárt.

Köszönöm ha elolvastad.