Tudnátok nekem mesélni hogy ki meddig élt bántalmazó párkapcsolatban amíg egyáltalán feltűnt neki, hogy valami nem stimmel, és mi volt a véglet, amikor azt mondtátok, hogy elég volt? Bármilyen sztori érdekel, az is hogy azóta hogy vagytok.

3 évig laktunk együtt, előtte 3 évig jártunk. Bántott, de közben szeretett is (a kettő létezhet együtt) és a durva gyerekkora és szülői mintája miatt sok dolgot elnéztem neki.

Nem robbantam fel a végére, és hánytam a szemére mindent. Ez egy lassú folyamat volt.

Aztán volt két banális vitánk (azaz ő állt belém) és az volt a durva, hogy nem is lepődtem meg - nem volt szokatlan dolog. Aznap éjjel álomba sírtam magam, de előtte megígértem: ha egy kicsi önbecsülésem is van, akkor ezt nem tűröm tovább.

Kicsit később azért valamennyire megrendültem - még próbál üzengetni, a csillagokat is leígéri az égről, és tényleg nagyon szarul van. De mindig a magamnak tett ígéretre gondolok, és az megerősít.

Voltam.

A férjem volt ilyen.

Aztán mivel elválni nem tudtam, nem volt hova mennem vele maradtam.

Viszont lett szeretőm fél évre.

Akkor rengeteget könyörgött, sírt hogy maradjak vele ne hagyjam el.

Azóta visszafogja magát mert fél hogy találok megint valakit.

Megmondtam neki hogy az első 5 évben ő szabott meg mindent, dirigált, most én jövök különben elválok és a gyereket is itthagyom neki.

Nem hagynám itt neki természetesen, de megijedt ezek szerint mert másfél éve már nem embereskedik, sőt fél hogy elhagyom, ezért körbeugrál.

Közben besegített a helyzetbe az is hogy beteg lett, nem akarja hogy magára maradjon. Nem fiatal már.

Nagyot változott a kapcsolatunk most olyan mintha én lennék a nárci.

De ha nem vagyok határozott, bunkó, akkor ő lesz az megint.

Rohadt sokáig éltem homokba dugott fejjel, beletörődve, hogy úgy sem jutna jobb, meg végülis elvagyok így. Önbecsülés zéró, elslamposodtam, nem volt motivációm, csak a hobbim maradt. A vége közel 9 év lett (szégyenlem is bevallani), de a rádöbbenésem után azonnal elcuccoltam. Teljesen megszakítottam a kapcsolatot, és még hónapokkal később is voltak rádöbbenéseim, hogy "basszus, ezt én hagytam neki?!?". Nagyon durva és zavarbaejtő. Mondjuk meg nem ütött, de érzelmileg abszolut bántalmazott, közös számlánk volt (igen tudom, ennyi eszem volt...) és a pénzemhez sem engedett teljes hozzáférést, kontrollálta mit vehetek, ha boltban voltam, kapta a fizetéskor az smst és rögtön hívott elszámoltatni, hogy mi került ennyibe. A szexhez az utolsó években már semmi kedvem nem volt, de így-úgy csak kiharcolta, és nem kevésszer súrolta az erőszakot is, egy alkalommal pedig konkrétan megtette.

Amikor felnyílt a szemem, az valami elképesztő megkönnyebbülés volt. Bár iszonyatosan szégyelltem, hogy ennyire ostoba voltam, a környezetem is nagyon támogató volt, volt, aki mondta is, hogy büszke rám :) Valamivel később megismertem a mostani férjemet, egy kedves, romantikus, érzékeny embert, akinek soha egy fél gondolata sem célozta azt, hogy lehúzzon, vagy bíráljon. Ahogy most élünk, már el sem tudom hinni, hogy én azt a herét elviseltem.

Soha senki ne gondolja azt, hogy nem érdemel jobbat!

Kb 2.dühkitörésnél eszméltem rá hogy vmi baj lehet az agyával. De még itt is magammal vitatkoztam nem e szándékosan és direkt csinálja e, vagy tenyleg sérült indulatkezelési beteg e. Mivel ismeri saját magát és fel is vállalja hogy ő milyen, mivel mást ugyse tud, mert menthetetlen, így elég racionálisnak tudatosnak is tűnik az egész meg a tervezett manipulációk is, a hooweringek is tudatosak felépítettek, és élvezi. Amik amugy nem arról szólnak hogy a másik újra megbocsát vagy elcsábul, hanem arról hogy a másik már fél, be van neki "tartva", sok joga már nemsok van, ha ehhez társul egy életképtelen helyzet is akkor az áldozat ogencsak nehezen szabadulhat és ezt tetézi a nane és rendőrség elbagatelizálása is, a hírekben is rengeteg az olyan eset hogy nem egy feljelentés ment már, a nő nem egyszer nem egy szervtől kért segítséget, mégis az lett a vége hogy megölte a nőt, es csak akkor foglalkoznak a dologgal.

Igazábol ezekben a kapcsolatokban nem pontok vannak amikor felismered meg amikor szakitasz, hanem folyamatok vannak egyik éri a másikat álalndóan fejlődő omló halmaza rengeteg mindenféle játszmának macskaegér harcnak, kis csatákkal nagy csatákkal drámákkal, a bántalmazók meg rendszerint mindig az a jóember a külsősöknek meg akiről semmi ilyet el se lehet képzelni sem, meg az áldozat a r.banc biztos ahogy a bántalmazó beállitja.

A bántalmazók soha nem csak az aldozatot manipulálják hanem bárkit is. A félelem miatt is pedig inkább állnak mellé is férfiösszetartás státuszok kapcsolatrendszerek is stb minden van. Az áldozatnak meg kb senkije nincs.

Na szóval nem döntéseken mulik itt hogy majd az áldozat csak ugy a fejébe veszi hogy szakít. Annak döntéseket hoznia a bantalmazó szemében joga nincs. Csak a bántalmazó dönthet. A legtöbb gyilkosság is ebben a szakaszban van amugyis.

De visszakanyarodva, a szakítás pont nálam akkor volt mikor már a házhoz vagy ismerősökhöz, ahol csak voltam, oda kellett rendőrt hívni, és amikor azt is meg kell gondolni már, kimersz e menni az utcára akár másnap harmadnap.

Rendőri szlogen meg: "há' tiltsa le erre nem megyünk ki, hogy telefonon fenyegeti"

(Mert ha letiltom akkor nem akar megölni..? Akkor már minden jó egy kattintással és boldog és mosolyog és nem engem kerget késsel? Sőt meg is simogathatom a buksiját hogy de cuki?)

Áldozatsegítő szakpszichologus szerint meg: kösse fel a gatyáját mert ennek halál is lehet a vége.

Nane: nem verte még agyon? Még él? Ne haragudjon, de ennél súlyosabb ügyekben fogadjuk be. Ez nem meríti ki a bántalmazást.

3 év után, de ez idő alatt is voltak kisebb nagyobb szünetek. Exem nárcisztikus személyiség és még az ő hibáiért is én voltam a hibás. Voltak jelei az elején de túl nagy volt a rózsaszín köd és szerettem volna nagyon ha működik ezért is ragaszkodtam hozzá.

1 millió ft-al le lettem húzva és még a családja szemében is én vagyok a hibás.

Az ok amiért vége lett. Sose gondoltam volna hogy kezet emel rám. Először csak a viták majd abból lett a kiabálás verbális bántalmazás majd addig fajult még meg nem ütött. Persze azért is én voltam a hibás hogy rendes kihozom belőle hogy engem meg kell ütni ki provokáltam. Fürdőben a fejemet jegelve sírva döntöttem el hogy nem akarok bántalmazó kapcsolatban élni.