Mi lenne a jó megoldás?

A tested gyerek nélkül is meg fog öregedni, ha tetszik, ha nem. Egyébként nem alapfeltétel, hogy a szüléstől tönkremenjen a tested. Ha foglalkozol vele, késleltetheted a dolgot.

Akkor szülsz, amikor akarsz, ebbe emberfia nem szólhat bele.

A gyerek egy ideig visít. Aztán megtanítod neki, mi az a nem, következetes vagy, és nem fog visítani. Az enyém nem visít, meg van tanítva a helyes dühkezelésre, valamint szigorúbb is vagyok vele, van tekintélyem. Sok anyuka következetlen, gyenge, hagyja magát, emiatt visít a kölykük. Nem kötelező ilyennek lenni :)

Hát így ennyi az én saját gondolatom azokról, amiket írtál. Kicsit sokat sztereotipizálsz, de ha úgy döntesz, hogy lesz egyszer gyereked, akkor meg fogod látni, nem minden ennyire fekete és fehér.

Ja, egyébként még annyi, hogy gyerek mellett is lehet fejlődni, tanulni, utazni. Attól, hogy anya leszel, nincs vége a világnak, nem szűntél meg egyéniségnek lenni.

#1

Gyerek mellett nem áll meg az élet.

Átalakul.

Alapvetően semmi baj nincs azzal, ha felismered nem vagy még érett rá, ne talántán igazán nem is akarsz gyereket. Jobb mint mikor álomvilágban élsz, túl idealizálod az anyaságot, aztán jön a pofára esés,csalódás mint oly sokaknál..

Hogy lehetne megoldani? Önismerettel.

Nem er veget az élet gyerekkel, ezt nem tudom, honnan szeded.

Ebben a témaban nincs kompromisszum. Ha egyezni tudtok a ferjeddel, akkor együtt maradtok, ha nem, akkir nem. Ezért szokták ezt előre megbeszélni a párok.

Semmi gond, én most múltam 34 és most kezdem úgy érezni, hogy talán már jöhetne a gyerek, de egyáltalán nincs mindent elsöprő vágyam ez után. 31 évesen minden porcikám tiltakozott ellene. De ha sosem jön meg az érzés, hogy szeretnél gyereket, akkor sincs semmi baj.

Úgy ne vállalj, hogy nem szeretnél. Ebben sajnos nincs kompomisszum, a férjeden múlik, hogy ezt meg tudjátok-e beszélni, ő elfogad-e így vagy sem.

"A gyerekkel véget ér az ember élete"

Nem feltétlen, ez rajtad és a férjeden is múlik, hogy az életeteket hogyan szervezitek. Neten szinte csak elrettentő példát olvasni, a környezetemben is láttam olyat, hogy én ezt egy napig nem bírnám, de láttam pozitív példát is. A gyerek persze születik egy jellemmel, de a nevelésnek is nagy szerepe van.

Zenekaros társam háromgyerekes anyuka, 3 éves a legkisebb. Hetente jön próbára, illetve párhavonta koncertezünk is. Van segítő férje, van nagyszülő is. Neki a zenekar az énidő és kitart emellett. Ki tud szakadni a mókuskerékből három gyerek mellett is.

Kicsit hajaz valami troll kérdésre, szóval direkt nem ülök fel a lóra a témát illetően úgy, hogy van gyerekem, 30+ vállaltam őket és nem érzem úgy, hogy vége az életemnek, sőőt, de kinek mi. :) Csak annyit jegyeznék meg, hogy a gyerek első 1-3 évét senki nem ússza meg és így utólag én azt mondom jobb ezen előbb túlesni (már a sajátomat is késeinek éreztem sokszor) és utána azért nagy százalékban visszaáll a normál kerékvágás.

A kérdésedre válaszolva ebben kompromisszum nincs. Vagy vállaltok, vagy nem, de én amondó vagyok, ha az egyik fél kicsit is a nem felé hajaz, akkor nem szabad.

Hat, az a helyzet, hogy a ferjednek nem kotelessege megvarnia ezt a 4-5 evet, ha o nem szeretne. Csak akkor nyilvanvaloan nem egymastol fogtok gyereket vallalni.

Nem lehet raderoszakolni, hogy 2 ev mulva szulj, ra meg nem lehet raeroltetni, hogy varjon meg egy fel evtizedet. Szoval szerintem ezt nem tudjatok megbeszelni. Te ugy erzed, raersz, o ugy, hogy o nem.

Én pontosan úgy gondolkozom mint te (sőt, én sosem akartam gyereket) ezért olyan párt kerestem magamnak, aki szintén soha az életben nem akar(t) gyereket. Tizenéve házasok vagyunk, utazunk és ugyanolyan a kapcsolatunk mint a legelején.

Ha meglátunk egy gyereket akkor mindig megállapítjuk, hogy de jó, hogy nekünk sosem lesz. :D

De ehhez ugye az kell, hogy az élet legfontosabb kérdéseiben azonosak legyenek a nézeteitek. Különben nem fog működni.