Miért akarják egyes emberek kisajátítani a párjukat?

Ez csak az időbeosztástól függ. Valamint szétválasztanám a kötelező és opcionális „programokat”.

A szülők látogatása (hacsak nem betegek), nem indokolt túl gyakran. Egy kapcsolatban ezért szokott kialakulni az a trend, hogy inkább hétvégére korlátozódik. Ha meg mégis indokolt a látogatás, akkor az normál esetben tudomásul is van véve.

A barátokkal való összeülés és hobbi, szintén nem kötelező dolgok. Az egyedülálló fiataloktól eltérően a kapcsolatban már ezeket sem érezheti senki szükségszerűnek minden nap munka után mindenáron megvalósítani, mert „ha nem akkor jajj mi lesz”.

A karrier és tanulmányok már kissé eltérő kategória, mert azok már legalább annyit hozzá tudnak tenni a kapcsolathoz (ha nem előbb, akkor később), mint abból elvenni. A megfelelő életkörülmények megteremtése (ami munka és képzettség nélkül szinte lehetetlen) mindkét félnek kötelessége kéne, hogy legyen. Normál esetben ez is tudomásul van véve.

Aki meg belevág egy kapcsolatba, annak számításba kell vennie azt is, hogy az nemcsak a szépről és jóról szól. Bizony le kell mondani dolgokról, ha másképp nem is, de az „énidőt” mindenképp korlátozni kell a szingliléthez viszonyítva. És akkor még csak kapcsolatod van, de gyereked nincs… Az még több lemondás, viszont a valamit valamiért elvén működik, így nagyon is megéri.

Nem tudom, hogy a kérdező konkrétan mire gondolt, de amit imént felvázoltam abban semmi kisajátítás nincs.

Ismerek egy pqsik aki minden hétvégén ha fúj ha esik, az anyjához nagyijához utazik es ottalszik.

Értsd ha épp beteg a nője szülne terhes lenne a nöje amikor a gyerek lázas lenne amikor baleset van meg stb.

Ha valakire már a kapcsolatban se lehet szamitani hogy nincs egy rohadt hétvégétek se egyutt a rokonai miatt, akkor mikor?

És csodálkozik hogy senkije sincs.

Ez ugye ritka eset.

De számtalan ilyen lehet még ami nem ennyire fekete fehér. Azért az már red flag ha vki nincs jelen illetve jellemzoen nincs jelen mikor szükség lenne rá vagy bármi.

Igy is annyi a társas magány házasságban is.

De még olyanrol is van felmérés hogy házasok mennyit beszélnek egymással. Manapság még a vacsorák sincsenek egyutt csak tv nettel vagy külön.

Meg ha vkinek külön lapon van minden az szerintem se kapcsolat. Hogy egyik sziget a párja masik a haverok meg ilyen szigetekre van osztva az egész.

Nem is értem olyanok minek vannak egyutt akiknek egymás nelkul az idő szabadidő mint munkában mikor szabadságot veszel ki. Egy kapcsolat ha "börtön" lenne a páromnak hogy néha nelkulem fellélegzik, én ki is dobnám. Nem kell mellettem "fulladni". Illetve nem akarok olyat aki mellettem ezt érzi.