Hasonló helyzetben elhagynád a párodat?

Nagyon szeretjük egymást, a jövőképünk értékrendünk is mindenben egyezik, egy probléma van, máshol képzeljük el a jövőnket. Ő egyetem miatt volt Budapesten, ezért tudtunk itt megismerkedni, én már alapból itt laktam. Éltem vidéken, nem szerettem, ő viszont vidéken (nem vidéki nagyvárosban, hanem falun) képzeli el a jövőjét, házban, kerttel. Egyszer már beszéltünk erről, akkor én mondtam neki, hogy nem fogom elhagyni ezt a várost. Úgy érzem, hogy ad annyit nekem ez a város, hogy boldog tudnék lenni itt egyedül is, falun pedig rá lennék utalva, mint egyetlen boldogságforrás, ami nem hangzik egy egészséges életnek. Ő közben beletörődött, itt vállalt munkát, de egyre több helyről hallom - köztük tőle is, hogy mennyire nem szeret itt élni, szinte már szorong ebben a városban. Számomra ugyanez van fordítva. Nem lett megoldás, vagyis az lett a megoldás, hogy ő engedett, mert emiatt ő képtelen lett volna szakítani, én viszont nem. Már egyszer felvetettem, hogy ez így nem jó és nincs jövőnk, de teljesen elzárkózott a szakítás gondolatától. Csak arra tudok gondolni, hogy annyira szeret, hogy bármilyen szenvedést elvisel csak azért, hogy velem maradjon. Ilyen helyzetben kezedbe vennéd a dolgot, és szakítanál kvázi az ő érdekében?