Miért van ez így? Miért kötődök olyanhoz, akit valójában nem is ismerek, csak internetről?

Még nyár végén megismertem egy srácot, aki ugyan kicsivel fiatalabb tőlem, de nagyon rendes volt velem. Egyszer rám írt, mert mondtam, hogy nem akarok senkivel összejönni, és kérdezte mi a baj. Elmondtam neki, hogy mit érzek, amikor akár egy fiú közelében vagyok, megértette... nagyon jókat beszélgettünk, másnap meg már éreztem, hogy valami van. Megkedveltem őt. Meg is írtam neki, de szerintem félre értelmezte. Utána teljesen olyan volt nekem, hogy akár lehet valami köztünk, de nem. Nem lehet. Már csak a távolság miatt is, és amúgy is megmondta, inkább sportot néz a tévébe, mint hogy lányokkal foglalkozzon. Azt én is mondtam neki, hogy én is inkább nézem a sportokat, minthogy eljárjak bulizni és pasizzak. A lényeg, hogy sok közös dolgot vettem észre benne és bennem, de azóta már nem olyan. Alig ír, de azt állítja, hogy nem haragszik és nincs baja velem. Pedig tök olyan. És zavar, hogy másnak meg válaszol. Már nem érzem, hogy szeretném, de mégis kötődöm hozzá. És néhány hete volt egy beszélgetésünk, amibe egy harmadik személy vont be, amikor meg kellett volna mondanom, hogy mit érzek. "nem tudom"... ennyi volt a válaszom, mert tényleg nem voltam biztos az érzelmeimben, azt sem tudom mi is a szerelem valójában... Mondtam neki mindenesetre, hogy nem akarok vele összejönni, sőt senkivel. Van valami, ami miatt nem tudok senkivel összejönni: miattam :( félek a kapcsolatoktól, hogy mi lenne. a testi kapcsolattól is... meg ott van bennem az, hogy nem tudom elfogadni magam és nem tudok senkiben megbízni, mert túl sokszor átvágtak már. Éppen ezért el sem hiszem, ha azt mondják szép vagyok...

És különben is, elutasítom a szerelmet, és ezen nem akarok változtatni, csak nem tudom miért kötődök mégis valakihez...