Csak én reagálom túl, vagy tényleg túl nyafogós a barátom?

Rángasd ki ebből az állapotból valahogy, ha tudod, mert ez csak rosszabb lesz. Ez egyfajta önsajnálat/önsajnáltatás, talán kezd depressziós lenni vagy már az. Veszélyes, sajnos én is voltam ilyen állapotban (méghozzá elég hosszasan), hogy minden vélt és valós apró fájdalmat is HATALMASRA fújtam (vagy akkor is kreáltam magamnak problémát, ha nem is volt éppen), nyávogtam, nyavajogtam mindig mindenen, mint egy lebénult öregember. Mondanom sem kell, hogy a feleségem is csak ideig-óráig viselte el... aztán jöttek a nagyobb gondok. Neki viszont sikerült kirángatnia ebből az állapotból engem és nagyon szégyellem magam, amikor visszagondolok arra, hogy mennyire egy teszetosza voltam abban az időszakban. Nem voltam egy felüdítő élmény. Szerencsre ez már a múlt.

Ójaj. Hát, ez nekem nagyon furcsa. A feleségem és én is eljárunk mi is külön is erre-arra, programokra, de el nem tudom képzelni, hogy ne kérdeznék egy csomó dolgot, amikor haza jön, hogy milyen volt, vagy fordítva, ő is kérdez és ilyenkor hosszasan beszélgetünk a történtekről. Furcsa egy kapcsolat, már ne is haragudj. Igaz, azt írtad, hogy még csak két hónapja vagytok együtt, majd talán kialakul és jobb lesz a későbbiekben. Remélhetőleg. Talán még csak keresi a helyét az új helyzetben.

Értem. Továbbrta is furcsa. A kapcsolatotok elején is ilyen zárkózott volt? Szóval, így ismerted meg, hogy ezek a tulajdonságai voltak, vagy csak hirtelen alakult ez ki?

Depressziós.