Rettegek,hogy a párom kidob,szakít velem.Tudom,nem lesz más nekem,vagy ha lenne is,akkor is szörnyű lenne.Rettegek a gondolattól is,hogy nélküle legyek,mert akármilyen rossz is,de legalább van.Mit tegyek?Bármit elviselek,már régen feladtam az

Amíg ennyire kétségbeesett, és másoktól függő vagy, sosem lesz belőled igazi felnőtt, ráadásul te mindig az alárendelt szerepet fogod vinni. Ez így jó neked?

Tanuld meg elengedni az embereket. Meglátod, semmi rossz nem történik, ha valaki kilép az életedből. Mindenki pótolható.

Az önsorsrontók pont ilyenek. Elképzelgetik amiket nem akarnak, átélik, maguk elé vetítik, sanyargatják magukat aztan ki is lesznek dobva mert módszeresen ők maguk építik le az egészet ezzel.

Annyit mondok erre hogy boldogan önfeledten mosolypgva a kapcsolatot batran szerelmesen megélve is lehet szakítás a végén, de úgyis hogy végigretteged csak az egész kapcsolatot egészen a végéig.

A végén hogy akarsz majd önmagadra visszanézni?

Hogy végig lerágtad az összes körmöd, vagy legalább megélhettél pár felejthetetlen boldog pillanatot míg volt?

Azt kell felismerni, hogy amúgy mindig lesz jobb, mindig jöhet más valaki.

Csak ehhez venni kell a bátorságot, akár fejleszteni magunkat, edzeni, stb, ami komfort zónán kívüli tevékenységek, és sokan nem szeretik, ezért inkább megelégszenek a rosszal is akár.

Mellesleg, ha pesti vagy, jó pár program van, ahol lehet ismerkedni, ahova azért mennek az emberek hogy ismerkedjenek, szóval nyitottak. 25-45 korúak bőven vannak ezeken, szóval bőven lenne lehetőséged. Nőként csak akkor nem találsz párt magadnak ezeken, ha tényleg odateszed magad azért, hogy elbaszd.