Léteznek olyan nők, akik nem igénylik az ölelést?

"Hűvös nő" volnék, a te szavaiddal. Nem szeretem ha spontán megölelnek, főleg akkor nem ha egy nálam magasabb, termetesebb hozzátartozóm teszi és ezzel kvázi becsomagol.

Azt szeretem, ha én kezdeményezhetem az ölelést. Lassan, ahogy nekem komfortos. Ami igazán jól esne, ha én tehetném meg, hogy hátulról (de nem váratlanul!) közelítve átkarolom a szeretett férfit, akár úgy hogy az állam a vállán pihen. Ő is szabadon mozogna, mert nem fognám le zavaróan, én meg teljesen szabadon.

Kiegészíteném azzal, hogy ölben ülni sem szeretek. Az is olyan "be vagyok csomagolva" érzést kelt bennem. Ellenben kifejezetten szeretem ha egy hozzám közel álló combja a vánkosom. Kényelmesen oda tudok kuporodni egy tv nézős estén. Gondolom nem árulok el nagy meglepetést azzal, hogy a "kis kifli-nagy kifli" alvó póz nálam szintén felejtős.

Mindenféle ember létezik, ezt kéne megérteni. Szerinted ha vannak olyan felnőttek, akik arra izgulnak, hogy pelenkát hordanak és gügyög nekik a másik, akkor olyan ne lenne, aki nem szereti az ölelést? :D

Én nőként pl nem szeretem senkitől, csak a páromtól akihez vonzódok. De ha anyám vagy barátnőm akar megölelni, akkor kényelmetlenül érzem magam, csak megveregetem a hátukat és várom, hogy vége legyen😂 (Nem kimondottan szar, azért szoktam engedni, mert nekik jól esik, nekem csak semleges.)

De nyilván lehet bőven olyan ember is, akiknél a vonzalomtól sem lesz jobb egy ölelés.

Nincs értékesebb nő annál, mint akit szerettek, dédelgettek, rendes családból való.

Volt olyan barátnőm, akit ha megöleltem, kb úgy nézett rám, mint egy bolond macska, támadás előtt.

Az anyja sosem szerette, húgával is verekedett, apja egy pszichopata volt, komplett dilinyós család, pedig a bnő járt egyetemre, tanárképzőre is.

Persze manapság már mindenhonnan kapják a visszaigazolást, veled minden oké, te vagy a legszuperebb csaj...

Még akkor is, ha a darabolós gyilkos csókolomot köszön neked a sötétben.

#15-ös

Én olyan bántalmazó, pszichopata családból származom amit kifejtettél. De szerezek ölelkezni. Gyerekkoromban nem szerettem. A szüleim csak akkor értek hozzám, ha épp bántottak. Így mástól sem viseltem ha bárhogy hozzám értek.

Kamasz koromban, az első barátomnál szerettem meg az ilyesmit. A mostani párom is egy bújós kandúr.

Sokat számít a nevelés, de nem minden.

Aztán meg van, aki simán csak nem szereti.