Mondjam el a páromnak, hogy nem tudom lehet-e ebből a kapcsolatból több, és már 2 hónapja így érzek?

4-es igen, tudom. Annyira sokat hangoztatta a függetlenségét meg hogy szeret egyedül élni, meg hogy mennyi mindent meg kell csináljunk külön-külön...ez a sok-sok külön teljesen beitta már magát az elmémbe és oda minden lelkesedésem. Mi nők masképp gondolkodunk, ha nem látjuk, h egy kapcsolatnak hosszabb távon is van értelme, akkor nagyon nehéz lazára venni. Persze tisztelet a kivetelnek, sokaknak jó ez a felállás, de semmilyen fejlődés nem történt a 7 hónap alatt, miért remenykedjek ha megbeszélnénk, akkor megváltozna. :/ Úgyhogy az alapján, ahogy őt ismerem, szerintem neki a szakítás irányába áll a zászló ha nem fogadom el, hogy neki erre van most csak igénye, kapacitása, nem fog bele energiát pakolni,nem tudok bízni benne.

Heti 10-20 órát játszik, többnyire a barátaival. Velem sosem töltött ennyi időt. Lehet en vagyok egoista, de az önbecsülésemet rombolja, hogy én mindig csakna 2. Lehetek. Én megértem a férfibarátságok fontosságát, látom milyen ereje van egy ilyen megtartó közösségnek.

Az már az én hibám, hogy nincs sok baràtnőm, nyilván van egy csomó szabadidőm, amit szívesen áldoznék egy kapcsolat fejlesztésére. A családom is messze innen. Az ő idejét lekötik a barátai meg a család is elég rendszeresen.

Mégis hogyan férne ebbe bele hogy több energiája legyen ránk? Elképzelhetetlen hogy akarná, neki ez így elég.