Kevesebb intimitás, eltávolodás. Hogy hozzam fel és hogy változtathatunk ezen?

Szerintem a legtisztább, ha leülsz vele és elmondod, hogy úgy érzed valami változik a kapcsolatban és szeretnéd megbeszélni. Ha teátrális hisztit csap, akkor mondd meg neki, hogy gondolja végig magában és szeretnél még rá visszatérni, normális emberi módon megbeszélve, ha lehiggadt.

Biztos én vagyok túl racionális, de a hidegráz attól, mikor valaki krokodil könnyekkel és/vagy üvöltéssel képes csak az érzelmeit kezelni, vagy így próbálja kimenteni magát a számára kellemetlen helyzetből.

Ennél még az óvodásaimtól is többet várok a csoportban.

Nem kell, hogy jól essen, amit a másik mondd, de az ilyen akciókkal simán csak szabotálja a probléma normális átbeszélését.

Amíg nem tudod ő mit érez és mit, miért csinál, addig úgyse tudsz jót tenni. Ha meg azért nem mered megkérdezni, mert akkor drámázik, akkor már nagy a baj eleve, eltávolodás nélkül is. Legalábbis én így látom.

Nálunk pont ugyan ez volt!

Ha mondtam ,hogy valami nem olyan amilyen volt vagy szeretném, akkor ugyan ilyen sírásba fulladt a dolog.

De egyszer elkezdtem neki mondani ,hogy én nagyon szeretem de az nem állapot ,hogy én,mint férfi, sosem mondhatom el ,hogy mi bánt,mit érzek! Milyen kapcsolat az ahol ő bármiért össze tud omlani,akár még sírni is és ez teljesen természetes de a másik oldal mindig csak nyel mert nem lehet elmondani...mert akkor ő milyen rossz meg hasonlók...pedig a fene se gondolja ezt!!!

A harmadi-negyedik alkalom környékén elkezdte elhinni, hogy nem kekeckedésből, rossz akarásból csinálom hanem nekem is vannak problémáim...

Na ezért nem kéne mindenféle lelki sérülttel összejönni. (kivéve, ha mostanában zuhant depresszióba, mert olyan bárkivel előfordulhat)

A párkapcsolatok kialakításához és működtetéséhez kell egy alapszint. Aki kiborul azért, mert a másiknak valami nem jó, annak nincs meg ez a szint.