Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ilyen szituban mi lehet a jó megoldás?
A pár egyik felének van egy olyan hobbija, ami a másik felet nem érdekli, részt se akar venni benne, mert nem érezné tőle jól magát. Ez a hobbi már megismerkedésük előtt is volt, volt téma is köztük. Akinek ez a hobbija, ezt a véleményt elfogadta, nem erőlteti a másikra, de ugyanúgy csinálja néha napján amikor van rá alkalom. Most ismét volt egy ilyen lehetőség és első kérdése volt a párjához, hogy szeretne-e vele részt venni rajta? Természetesen a válasz 'nem' volt, de egyébként nem mondta, hogy ne menjen a másik, mert nem akarja korlátozni. Annyit kell tudni erről, hogy ez egy elegáns táncos, bulizós rendezvény vacsorával, ahova kísérővel szokás érkezni, de ez sok esetben csak körítés, nincs a párok között semmi, barátok, régi ismerősök.
A bili már csak a rendezvény után borult ki, miszerint az otthon maradó felet igenis zavarta, hogy a párja mással ment el erre a rendezvényre és ha szóba kerül, akkor nem tud jó szájízzel tekinteni a dologra, hallani se akar róla. A másik felet ez nagyon zavarja, mert egyáltalán nem akarta megbántani a párját és nagyon rosszul esik neki, hogy nem mesélhet az élményeiről, ráadásul utólag kell lelkifurdalást éreznie, mert egészen addig úgy tudta, ez nem probléma. Aki otthon maradt, ő viszont érthetően nem akarta eltiltani a hobbijától a párját, hisz akkor azzal okozott volna rossz érzést benne, hogy korlátozza, de azt remélte, hogy egy párkapcsolatban nem kérdés, hogy mással nem megyünk el szórakozni.
Nemeket direkt nem akartam bele írni, mert úgy érzem erősen kettős mérce lenne. Inkább az érdekelne, hogy ilyen szituációban egyáltalán létezik jó, megfelelő megoldás? Vagy az egyik mond le a hobbiról vagy a másik ül gyomorgörcsben otthon?
Az otthon maradó fél rettentő gyerekes, én az ilyesmit nem viselném el sokáig, de legalábbis elkezdenék kiábrándulni a másikból.
Egyáltalán nem alap, hogy mindenhova együtt kell menni, ez maximum egy kellemes plusz, amennyiben mind a két félt érdekli az adott dolog. Ha nem, akkor mennek külön és ebből maximum abban az esetben lehet probléma, ha közös programokra viszont soha nem marad idő.
De az agybaj, hogy mindenhova mindenáron muszáj együtt menni, mindegy mi van.
"a válasz 'nem' volt, de egyébként nem mondta, hogy ne menjen a másik, mert nem akarja korlátozni"
Nem korlátozhatja. De akkor azt is el kell fogadnia, hogy mással megy. Ha rosszul esik neki és nem tudja elfogadni, akkor ez válóok, mert akapcsolatuk minden területén beköszönhet ezután a rossz érzés.
Engem ez csak abban az esetben zavarna, ha miután megkérdezett engem, hogy vele tartok-e, és én nemmel felelek, akkor nem mondja egyből, hogy oké, de akkor kénytelen lesz más párral menni, ha tudja, hogy ki az, akkor megmondani, ha nem, akkor meg azt közölni, hogy majd ott helyben párba áll mással. Ha az én fejemben úgy él, hogy ha nem velem megy, akkor pár nélkül van, és utólag tudom meg, hogy összeállt valakivel, akkor engem is zavarna a dolog. Ha előre tudom, akkor lehet, hogy átértékelném a válaszom, és azt mondanám, hogy végül is egy estére megerőltetem magam, amennyiben tényleg zavarna, hogy mással áll párba.
Amúgy alapvetően nem gondolom, hogy ez olyan egetrengető probléma lenne, ha tudom, hogy a páromnak tőlem független hobbija van, akkor ritka gusztustalan húzás utólag bűntudatot kelteni benne, amiért néha megéli ezt a hobbit, csak mert nélkülem történik. Egyáltalán nem feltétel mindig mindenhova együtt menni, és mondom ezt úgy, hogy általában a férjemmel mi mindig össze vagyunk nőve, de ha alkalmanként adódik olyan alkalom, amikor az egyikünk menne valamilyen programra, a másik nem, akkor ezen nem problémázunk. Szerintem nagyon gyerekes és kisajátító hozzáállás ezen kiborulni. Főleg utólag, legalább akkor még előtte lett volna egyenes az a bizonyos pár.
Hú, köszi a sok választ, elég jó dolgok merültek fel.
Az eseményről tudni lehetett, hogy ide párban, kísérővel érkeznek a résztvevők, és az is ismert volt számára előre, ki az aki helyette fog menni. Illetve ugye itt ellenkező nemű kísérőkről van szó, ez nem tudom kiderült-e a részletezőből, ezért is zavarta nagyon a másik felet.
Szóval mindenképp a programtól elzárkozó félnek kellene lenyelnie ezt a békát?
Más probléma van a kapcsolatban?
Mert itt szerintem a bizalom ingott meg, aminek meg csak van oka.
Ha táncról van szó, ahhoz partner kell. Az nem garantált, hogy az ember szerelme is táncrajongó, így azzal számolnia kell, hogy mással fogja űzni ezt a szórakozást a párja.
A leírásból úgy látom, hogy egyértelmű volt, hogy egyedül nem tud menni, így ha direkt kimondva nem is volt, de tudhatta az otthon maradó fél, hogy nem fog a fal mellett állni a párja, hanem készül és olyannal megy, akivel megoszthatja ezt a hobbiját.
Felesleges hisztinek gondolom utána a lelkifurdalás keltést, mert nem megcsalta, hanem megoldotta a dolgát és nem is kényszerítette rá a párját. Itt vagy beletörődik, hogy vagy vele vagy mással fog járni ilyen rendezvényekre. De azért abbahagyatni, mert a másiknak nincs kedve hozzá, csúnya húzás lenne.
Olyan probléma nem volt, ami bármelyik fél részéről bizalmi problémákat okozhatott volna, nincs telefon rejtegetés, mindenről kérés nélkül beszámolunk a másiknak, mert jól esik vele elsőként megosztani, stb.
Kommunikációs problémák voltak már korábbról is, amik hasonlóan vitához vezettek, mert az egyik így, a másik úgy gondolta. Erre én már javasoltam a párterápiát, de elzárkózott előle.
Szerintem itt az is fontos, hogy ez nem egy új hobbi, ahol X év kapcsolat után merül fel a probléma. Hanem az otthon maradó így ismerte meg a párjat, ezzel együtt elfogadta. Ennek része az is, hogy vagy megy vele, vagy táncol mással.
Egy kolléganőm néptáncra jár gyerekkora óta. A csoportjuk olyan, mint egy második család. Rengeteg a fellépésük, sok esetben ottalvós a rendezvény, mert pl külföldre kaptak meghívást. Náluk ez nem okoz gondot, a férje sokszor elmegy velük, ha teheti, ő csak nézi a fellépést, nem is nagyon szeret táncolni, de beszélget meg megy az eszem-iszom, jól érzi magát. Külföldre vagy az ország másik végébe nem megy velük, mivel neki nem fizetik. Ilyenkor csinál magának programot. Nem problémázik azon, hogy a feleségének más a táncpartnere.
Kommunikációs probléma az nagyon nagy dolog
Ha nem áll hozzá konstruktívan (pl párterápia visszautasítása), az is önmagában hatalmas vészjelző.
Aki nem tud kommunikálni a problémáiról, nem hajlandó konstruktívan hozzáállni a folgokhoz, az érzelmileg éretlen egy egészséges kapcsolatra.
Beszélj vele. Kérdezd meg mit szeretne, milyen megoldást javasol. Ha nem produktív a beszélgetés, akkor meg búcsúzz el tőle.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!