Manapság menyire tartja magát, hogy aki pszinologushoz jár, az bolond?

Aki még a pszichológus szót se tudja leírni, az onkább bolond.

A pszichológus az kis lelkibajokkal foglalkozik, még csak nem is orvos. Olyanok járnak hozzá, akik fejlődni akarnak, megoldani a problémáikat. Eg inkább pozitív dolog. Bár az tény, hogy gyakran a végső elkeseredettségükben fordulnak az emberek segítségért, tehát lehet, hogy éppen amikor elkezd járni valaki, akkor még rossz passzban van. Tehát ezek a téli depresszió, szerelmi csalódás, depresszív gondolatok (de nem depresszió, és hasonló szontű dolgok.

Akitől van félnivaló az az, aki a pszichiáterhez jár. Az már orvos, gyógyszereket ír fel általában komolyabb pánikbetegség, bipoláris, borderline és skizofrénia különböző szintjei, miegymás... nekem ezek kizáró okok.

Egyébként csak 1-1 tanácsadásra mentem két szakemberhez. Azt hiszem, hogy egyikük pszihiáter volt. Másik spirituális pszihológus, tehát ő nyitott mindenre és nem nézett bolondnak az ügyben. Volt egy eset, amit nem tudtam elviselni és görcsösen harcoltam ellene. Biztos voltam az igazamban, de kezdett csúnya méreteket ölteni mindenkinél. Egy idő után már nem tudtam, hogy mi a helyes. Egy társaság kígyót-békát dobált rám és bolondnak voltam kikiáltva. Ebbe is bele lehet bolondulni amúgy konkrétan és az egyik embernek ez volt az egyik célja konkrétan. Tehát kezdtem azt is érezni és ez az egész hadjárat volt ellenem. Kezdett szétfolyni, hogy mi az igaz. A két szakember két különböző véleményt adott. Abban sem tudtak dűlőre jutni, hogy hagyjam-e magamat vagy bizonyítsam az igazamat. Végül én győztem és nagyon sok embernél borult a bili. Mivel az egyik nem hagyta abba és túlfeszített egy húrt bizonyítékkal, nyertes rendőrségi ügyem is lett.

Igazából ebből is az derül ki, hogy egy helyzet sokszor nem fekete vagy fehér. Árnyalt lehet.