Kapcsolat mindenesetben lemondásokkal jár?

Az ellentétek max az elején egy kis ideg vonzák egymást.

Úgy kell alkalmazni hogy közbe önmagunk tudunk lenni.

Ez általában akkor szokott probléma lenni, ha az egyik félnek semmi hobbija, nem tudja mivel lefoglalni magát így nem nézi jó szemmel, ha a másik meg igen, hisz azt az időt is tölthetnék együtt.

Egyetlen dolog van, amitől ráz a hideg, amikor egykor élő állatokat munkálnak meg, illetve aggatják vele tele a lakást. De simán nem jöttem volna össze olyannal, akinek ez a hobbija, mert nem várnám, hogy valaki miattam feladja, amit szeret.

Teljesen más kérdés, ha mondjuk gyerek van és a hobbija miatt nem veszi ki a részét a dolgokból, de ott meg nem a hobbi a baj konkrétan, bármi lenne a hobbi, zavarna, hogy ilyen helyzet áll fent.

Megint más kérdés, hogy épp anyagilag nehéz szakaszban vagyunk és mondjuk sokat költ rá, akkor lehet, hogy mondanám, hogy kicsit most vissza kellene venni de ott sem a hobbi a lenne a gond.

Szóval nem, senkitől se várnám, hogy miattam abbahagyja, amit szeret.

Szerintem mindkét félnek tiszteletben kell tartania a másik szokásait, maximum akkor kell ezzel foglalkozni ha a másik nincs otthon, vagy barátokkal barátnőkkel ezt a bizonyos hobbit művelni. Illetve ha meg ilyen otthonülős hobbi, akkor pl bélyeggyűjtés akkor a másik félnek meg kell értenie, hogy ez a választottjának fontos. Meg kell adni a szabadság teret.

Az én páromat pl idegesítik azok a sorozatok amiket szeretek, így akkor szoktam nézni a neten, ha nincs otthon vagy barátokkal együtt leülünk megnézni. Ez ilyen egyszerű.

Én hajlandó vagyok lemondani vagy kompromisszumot kötni ilyenekban. Pl nem megyek edzeni, inkább ápolom a párom stb.

De nem vagyok hajlandó együtt lenni valakivel, aki megvet valamit, amit én szeretek és megpróbál lebeszélni róla, hogy csináljak valamit, amit szeretek (és nem árt senkinek). Szerencsére nem ilyen a párom. Nem szereti azt a zenét, amit játszom a zenekarban, de mindig bíztat, hogy menjek, mert látja mekkora örömforrás számomra.