Megmondtam a barátnőmnek, hogy nem fogom beengedni a húgát és a párját a lakásomba, hiába hívja meg őket ide, ezen összevesztünk, és elköltözött, baj, hogy nincs lelkiismeretfurdalásom?

El hívta a húgát illetve a barátját hozzánk vendégségbe, na ez a meghívás pillanatában már oda eszkalálódott, hogy akkor a húgának a barátja hozza a testvérét és az ő párját mert ők is nemrég jöttek össze, és milyen jó ismerkedős este lesz.

Na már most alapból sem szeretek beengedni idegeneket a lakásba, viszont amikor megláttam kikről lenne szó egyből mondtam, hogy soha az életben ide be nem teheti a lábát egyikük sem, ugyanis a barátnőm húgának az új párja egy roma, de nem az a látszólag jól szituált, hanem az akit izomból elkerülsz az utcán, az az igazi rossz arcú aki ha melléd áll a villamoson inkább arrébb mész. És még hozta volna a testvérét meg annak a csaját.

Mondtam a barátnőmnek, hogy nincs az az Isten, hogy ide betegye bármelyik is a lábát, lehet hívni akárminek, de nem, ide nem jöhet egyik sem, persze egyből ment a sírás, hogy neki a húgáról van szó, aki a legjobb barátja, együtt nőttek fel, pont nem érdekelt, nem hatott meg, ide nem jöhetnek.

Erre addig veszekedtünk ameddig össze nem pakolt és el nem költözött.

És ami a fura, hogy nincs semmilyen rossz érzés bennem, úgy vagyok az egésszel, hogy fullra nekem van igazam, megvédtem a lakásban az értékeket, meg az idegrendszerem, lány lesz másik, akkor ezek szerint nem illettünk össze ez van, sőt még büszke is vagyok magamra.