Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Egyre többször kapom azt a választ, hogy semmi közöm hozzá. Jogos ha aggaszt?
Párommal 5 éve vagyunk együtt, tini szerelemmel kezdődött, és hát együtt nőttünk fel. Most 20 évesek vagyunk. Egy iskolába jártunk, de elváltak útjaink. Ő egyetemen, én dolgozom. Még külön élünk, és messze egymástól. Hetente-kéthetente találkozunk hétvégente. Kicsit nehéz, de mondhatni könnyen vesszük ezeket az akadályokat.
Utóbbi 1 hónapban picit furcsák a dolgok. Megkaptam többször azt, hogy mi közöm van hozzá. Nem nagy dolgokról van szó egyébként. Pl miért kezdte el borotválni magát. Abszolút nem rosszindulatból kérdezem (és ezt el is mondtam neki), de az lett a válasz, hogy mi közöm hozzá és hogy ő se kérdezi, hogy én épp miért vagy miért nem borotválkoztam. Nagyon megbántott ezzel. Egyrészt egy olyan érzésem lett, hogy valami nem oké (abszolút nem volt ilyen), illetve felmerült bennem az a kérdés is, hogy esetleg zavarja, hogy naturálisabb vagyok. (Ami soha nem zavarta.)
Beszélgettünk egy tavalyi eseményről és nem emlékeztem, hogy hol volt akkor, ezért megkérdeztem. Majd a válaszát annyival zártam le, hogy "jajj. Tényleg. Nem is emlékeztem már." Erre megint az volt a válasz, hogy már ne is haragudjak, de mi közöm hozzá.
Abszolút nem gondolok megcsalásra. Tudom, hogy szeret. Stabil a kapcsolatunk (legalábbis annak érzem), csak ezek annyira nem megszokottak tőle. Olyan furán érint. És amikor meghallom a szájából, hogy semmi közöm hozzá olyan érzésem van, mintha egy kést forgatnának bennem. 5 éve együtt vagyunk, nem gondolom, hogy szóba jöhetne az, hogy "semmi közöm hozzá" ilyen kontextusokban. Olyan érzés, mintha ez az 5 év az ég világon semmit nem jelentene, és nem lehetne nyiltan beszélni dolgokról, vagy mintha azt akarná ezzel elérni, hogy tudjam hogy hol a helyem. Pedig rohadtul nem ilyen.
Nyilván, nincs közöm a családi vitákhoz, nincs közöm ahhoz, hogy mire költi a pénzét stb. De ilyen dolgoknál nem hiszem, hogy ez a válasz helyes lenne. Próbáltam már ezt jelezni felé, de összeveszés lett belőle, ami nálunk ritkán van.
Mi tévő lehetnék? Vagy mi lehet ez a jelenség? Nyilván ez miatt nem fogunk szakítani, ugyan úgy szeretem, csak egy kérdőjel bennem.
válasza:Tehát már nyomokban sincs meg az az őszinteség, nyitottság, és bizalom, ami az alapja lenne egy működő párkapcsolatnak.
A helyzet az, hogy amikor összejöttetek, még tök más személyek voltatok. 15 és 20 éves kora között rengeteget változik az ember. Nem mondom, hogy minden esetben ez gondot okozna, de mondjuk úgy 10 esetből kilencszer a felnőtté válást nem éli túl a kapcsolat. És ami talán ennél is szomorúbb, hogy ennek ellenére mégis sokan próbálják erőltetni azt, ami inkább már csak megszokás, de ugye az elsőhöz való irreálisan erős ragaszkodás erősebb a józan észnél, és hiába nem működik, hiába már csak nyomokban hasonlít a kapcsolatuk egy működő párkapcsolatra, még azért elvből, meg félelemből lehúznak pár évet, ha nem évtizedet. Aztán majd 50 évesen keseregnek, meg akkor tudatosul, hogy mennyire félresiklott az életük.
És nem, ez nem stabil kapcsolat. Illetve hát... de, lehet: stabilan pocsék. Verbálisan bántalmaz, titkolózik, nem bízik benned, olyan stílust üt meg, ahogy még egy haverral sem beszélek, nem hogy a szerelmemmel nem... Semmi megbecsülés és tisztelet nincs benne. Ez nem szerelem.
válasza:A felnőtté válást már túléltük. Nehéz volt, de túléltük és 2 éve mesés a kapcsolatunk. Sosem éreztük magunkat ennyire boldognak. Én nem gondolnám ezt titkolózásnak, mivel ez a 2 eset volt amikor szóba jött a "mi közöd hozzá".
Pocséknak nem mondanám a kapcsolatunkat, mivel boldogok vagyunk, szeretjük egymást, fix terveink vannak egymással.
Tisztelni is tisztel, nem bántalmaz, és megbecsül. 5 év után is reggelit készít stb. Figyelmes.
Csak ezt a két esetet nem tudom hova rakni magamban.
válasza:Ez ilyen hagyjál már nem magyarázkodok neked.
Ennyit sem érdemelsz meg 5 év után?
Te is így gondolod?
Ugye hogy nem?
válasza: válasza:A leirasod hemzseg az ellentmondasoktol. Marmint hogy minden rossz, de jo kulonben. Sajat magadat gyozkodod, annyira szeretned, ha nem az lenne a valosag, mint amit latsz.
Nagyon sajnalom. De ez semmi jot nem jelent, es ha nem valaki jott a kepbe, csak ugy lett nagyon bunko, akkor is baj.
válasza:"és 2 éve mesés a kapcsolatunk. Sosem éreztük magunkat ennyire boldognak."
A kérdésedből nem ez jön le.
Nem bántalmaz? Ezt ki kell emelni, mint előnyt? jesszus!
válasza: válasza:Szerintem már ez a "semmi közöd hozzá" dolog kizárja teljesen azt, hogy mesés a kapcsolat. Ahol ilyen elhangzik, az nem mesés.
Erős ellentmondásokban élsz. Jogosan aggódsz.
válasza:Mesés kapcsolatban nincs olyan válasz, hogy semmi közöd hozzá!
Ragaszkodsz valamihez, ami már nem létezik. Gyerekek voltatok, túl korán kerültetek össze. Változtatok mindketten, és nem, még nem vagytok felnőttek, az még folyamatban van...
Ebben a korban heti-kétheti hétvégi találkozás bizony sehova sem vezet. Mi van a többi napokkal? Mindenki éli az életét, találkozik másokkal, akikkel többet találkozik, többet beszél. Aki része lesz a mindennapjainak. Ebben ennyi volt, engedd el...
Jaa, és azt hogy nem bántalmaz, nem kell előnyként kiemelni. Ez alap, nehogy már külön dícséretet érdemeljen emiatt...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!