Hogy lehet az, hogy a párom őrülten szerelmes belép, de mégsem boldog velem?

Sztem depis, változtasson kicsit az életén. Sportoljon, pihenjen, kicsit hanyagolja a munkát.

Beszélgess vele mégis miért boldogtalan.

Sztem nem a te hibád, én is depresszióra hajlamos vagyok.

Nekem a munka meg a sport segít, de amint itthon vagyok pár napot munka meg sport nélkül pfff. Egyenesen lefelé a lejtőn....

Veled nem boldog, vagy alapvetően sem az? Mert ez így kicsit félreérthető. A leírtak alapján úgy tűnik, hogy itt inkább egy krónikus depresszió, vagy valami hasonló áll a háttérben. Nem VELED nem boldog, hanem alapjáraton nem az.

Meg én azért azt látom, hogy nagyon komoly problémák vannak a kapcsolatotokban. Ez lehet, hogy neked fel sem tűnt, de én pár dolgon azért eléggé fennakadtam.

"alig akar elengedni, fél a megcsalástól"

Na, ez a legeslegnagyobb probléma. Tapasztalatból mondom, hogy ez durván kapcsolatromboló hatású. Ha okkal gondolja azt, hogy meg fogod csalni (nem feltételezem, nyugi), akkor már rég halott ez a kapcsolat, ha pedig ok nélkül feltételezi, akkor meg azért halott a kapcsolat, mert egész egyszerűen nincs meg az az alapvető bizalom feléd, ami az alapja lenne egy kapcsolatnak. 3 év után meg pláne. Még ha az első pár hónapban, ameddig nem ismeritek ki egymást eléggé, és nem alakul ki a kötődés, ha addig fél kicsit attól, hogy más miatt elhagyod, valamilyen szinten érthető. Persze, ha ez beteges méreteket ölt, az a kapcsolat elején sem jó ómen. De hogy 3 év alatt nem jutott el oda, hogy ne feltételezze azt, hogy te lépten-nyomon mással összefekszel? Bocsi, de ez irányodba is elég becsmérlő dolog. Őszinte leszek: nekem is volt hasonló kapcsolatom, és szakítás is lett a vége. Mert aki végig azt feltételezi rólam, hogy én (F) egy aljas görény vagyok, aki ha meglát egy p*ncit, már megy is lefektetni, azzal azt bizonyítja, hogy egyrészt a legkevésbé sem ismer engem, másrészt meg alapvetően egy sz..r alaknak gondol ezzel. Nekem meg olyan kapcsolat nem kell, ahol eleve rossznak vagyok beállítva, még ha nincs is nevén nevezve a dolog.

Mindegy, ez most nem rólam szól. :)

Hogy miért gondolja ezt, annak is több oka lehet. Nyilván ott van az, ha netán tényleg van oka ezt gondolni, de az írásodból nekem az jön le, hogy ez teljesen alaptalan feltételezés lenne. Szóval marad az, hogy vagy a saját személyiségét vetíti ki rád, és mivel ő simán képes lenne összefeküdni mással, ha úgy alakulna, azt gondolja, hogy akkor te is ugyanígy állsz hozzá. VAGY: egész egyszerűen éretlen, bizalmatlan, és alkalmatlan párkapcsolatra. Akárhogy is, ha nem történik változás, az vagy szakításhoz, vagy egy hosszan tartó, rossz kapcsolathoz vezet. Mindenképp érdemes ezeken a dolgokon dolgozni, ha kell, akár pszichológus bevonásával is. Már ha azt szeretnétek, hogy ebből egy normális, működő kapcsolat legyen.

A félreértések elkerülése végett pedig: a ragaszkodás, és a féltés nem ugyanaz, mint a bizalmatlanság.

A rendszeres viták, veszekedések sem tesznek jót egy kapcsolatnak. Ahol folyamatosan a marakodás megy, annak egész egyszerűen nincs értelme. Egy kapcsolatnak nem erről kéne szólnia, meg arról, hogy neked is lehúzza a hangulatodat. Hanem az együtt megélt boldogságról. Persze, nyilván nem arról van szó, hogy ha most egy-egy rosszabb időszak bekövetkezik, akkor már dobni kellene a másikat, de amikor már hosszabb távon, rendszeresen a negatívumok vannak túlsúlyban, mindenképp érdemes elgondolkozni rajta, hogy tényleg ezt akarod? Míg mások felhőtlenül boldogok, ha együtt lehetnek a szerelmükkel, és nem, hogy le nem húzzák egymást, de ők azok, akik egymást inspirálják, és boldoggá teszik, addig nálatok meg a kapcsolat abból áll, hogy ami életkedved van, azt is elszívja a másik.

Az is feltűnt, hogy ő egy rendkívül negatív személy. Az ember életében általában vannak jó, és rossz dolgok is. Van, ami miatt érdemes aggódni, van, ami miatt nem. De nála ez úgy néz ki, hogy 100%-ban aggódásból áll az élete, és ha nincs miért, akkor is keres valamit, amitől retteghet. Legutóbbi kapcsolatomban nem, hogy millióink nem voltak félretéve, de ő arcpirítóan keveset keresett, és azért én sem kerestem degeszre magam, ráadásul épp egy súlyos betegségből voltam felépülőben, de mégsem az volt a fő téma, hogy jaj, mennyire rossz most nekünk. Hanem egyszerűen csak szerettük egymást, élveztük egymás társaságát, és hiába voltak egyébként nehézségeink, pont az volt a jó, hogy egymásban megtaláltuk azt, akivel jól tudtuk érezni magunkat. Pont fordítva volt, mint nálatok. Nálatok a vélt vagy valós nehézségeket beviszi a kapcsolatba, és azzal megmérgezi azt, nálunk meg pont, hogy a szerelmünk által generált pozitívumot vittük ki az élet többi részére. És szerintem ennek így kellene működnie normális esetben. Sz..r a világ? Ezért is vagyunk ott egymásnak, hogy egymás társaságában elvonulhassunk a negatív dolgok elől.

"sosem volt olyan ember az életemben, aki ennyire nagyon durván szeretett volna"

Aha. Annyira, hogy ha nem vagy szem előtt, már egyből azt gondolja, hogy mást dugsz. Bocsi, de ez nem az a hú, de nagy szerelem, aminek te szeretnéd beállítani. Ragaszkodásnak tényleg az, de nem egy harmonikus szerelem. Ez kapcsoltfüggés, és bizalmatlanság.

"Konkrétan gondolkozás nélkül bármit megtenne és meg is tesz"

Kivéve azt, hogy bízzon benned, és elhigyje, hogy nem mással akarsz hemperegni. Meg kivéve azt, hogy minden hülyeségen problémázzon. Dehogy tesz meg ő mindent. :) Csak eléggé szelektíven nézed a dolgokat.

"anyagilag is biztonságos és harmónikus a kapcsolat"

Anyagilag IS? Miért, milyen más téren harmonikus még ez a kapcsolat???

Oké, a te dolgod. De én inkább lennék olyannal, aki havi 60-at keres, de bízunk egymásban, és minden együtt töltött perc csodálatos, mint olyannal, akinek milliói vannak, de az alapvető mechanikák sem működnek a kapcsolatban.

"a nők 90%-ka lehúzott csak világ életemben"

Ő is. Csak nem anyagilag, hanem érzelmileg.