Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit lehetne tenni? Annyira sajnálom, de úgy érzem kialudt a láng.
Tizen x éve vagyunk együtt a férjemmel, 2 gyermekünk van.
Őrülten szégyellem magam, de kialudt a láng amit iránta érzek és, habár minden este itt van velem, de elmondhatatlanul magányos vagyok.
Nagyon sajnálom őt, és szégyellem magam, mert rendes ember, aki imádja a gyerekeit, és ki is veszi a részét mindenből (gyereket nevel, főz, takarít, mosogat stb.), soha nem bántott, nem lehetne okom panaszra.
De ki aludt a láng és nagyon magányos vagyok, hónapok óta nincs köztünk szex, csak élünk egymás mellett. Ha egyszer egyszer véletlenül le is fekszünk egymással, azt érzem "csak legyek túl rajta gyorsan".
Vágyom az érintésre, nyálcsorgatva nézem a szerelmes filmeket.
Nem hagyhatom el, de úgy érzem így sem tudok sokáig élni.
Mi lehetne a megoldás?
(Kérem csak az válaszoljon aki komoly tud lenni, nekem ez rém kellemetlen és nem tudom mit tegyek.)
Talán ha próbálnàd visszahozni a làngot . Kettesben töltött minőségi idő, hétvégére elutazni stb…
Ha a férjed olyan mint leírtad akkor más nő össze tenné a kezét érte.
Ne legyél már ennyire ösztönlény , persze hogy ennyi idő utàn mar a szex nem olyan valakivel akinek minden porcikájàt mozdulatát ismered.
1es, látszik, hogy fiatal vagy/tapasztalatlan, ráadásul alacsony érzelmi intelligenciaszint is társul ehhez.
Én megértem a kérdezőt, egy idő után én is ezt éreztem (mondjuk a miénk egy tipikus bántalmazó kapcsolat volt).
Sok-sok év után előfordul az ilyesmi, és akkor is ugyanígy állnék ehhez, ha a kérdező férfi lenne.
Én mondjuk másképp gondolkodom, eleve csak úgy kötnék újra házasságot, ha a másik is benne lenne abban, hogy egy idő után (5-10 év) akár nyitottá is válhat.
Szerinted nálatok működne ilyesmi?
Őt amúgy nem zavarja ez a helyzet? Vagy számára így normális?
Akkor viszont azt nem értem, miért nevezted a kérdezőt ösztönlénynek?
Mert vannak vágyai? Azt értem, hogy a te házasságod szuper, de amit a kérdező felvázolt, az pontos definíciója a társas magánynak.
A férje ettől függetlenül jó embernek tűnik, de az igények mégsem egyeznek.
Az alacsony érzelmi intelligencia számomra inkább a nyitott kapcsolatra utal. Valakivel akit az ember szeret, tisztel, nem alázna így meg.
Ha valaki együtt van valakivel X éve persze , hogy nem olyan mint egy ismeretlen egy vibráló kaland….
De a vibráló kalandos illető is unalmassà válna egy idő után. Most akkor mindig mindig eldobni és újat keresni kellene, csak mert ez az egy dolog nincs rendben ? És mellette minden más rendben van.
Hűha, most jól odamondtad, kisanyám...😂
Mindent elítélsz, ami nem fér össze a te habos-babos elképzelésedbe. Szűklátokörű vagy.
Értsd már meg, hogy mindenki úgy él, ahogy neki jó. Teljesen rendben van az érzelmi intelligenciám, sőt, kifejezetten empatikus alkat vagyok.
Nekem szeretőm lett ilyen szituban, titokban. Meg akartam tartani a házasságot és csendben pótolni a hiányt. De nem volt jó a terv, mert érzelmileg még inkább eltávolodtam, ezért nem voltam már annyira toleráns, mint előtte( túlzás volt a tolerancia- szint, de ez tartotta életben a kapcsolatot), ez pedig olyan szituációt eredményezett, ami miatt egyszerűen felálltam, és közöltem: válok.
Szerintem gondold át és beszéld meg vele a problémádat, és ha nem tudjátok rendezni ketten, közös erőfeszítéssel, akkor kezdj el gondolkodni azon, hogy meg tudnád-e adni a gyerekeknek a szükséges minimumot egy válás esetén? Mert ha igen, akkor lehet opció a válás, de ha nem, akkor... Te is tudod: szerető /nyílt kapcsolat/ marad ez, ami van...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!