Sűrűn előfordul, hogy a nyaralásnak és a programoknak élsz, figyelmen kívül hagyva a párkapcsolatodat?

Nem igazán értem a kérdést, de eszembe jutott róla az egyik exem. Folyton utazgatni akart, ami nekem is tetszett, de az már nem, ahogyan ezek az utazások/kirándulások zajlottak. Bárhova mentünk, mindig az volt a lényeg, hogy ő mit akar megnézni, mik az igényei. Ha én azt mondtam, hogy a bokáig érő sárban nem megyek fel a dombtetőre, fogta magát, ott hagyott az erdő közepén és nekiindult egyedül, két órát vártam rá. A másik, ami rohadtul zavart, hogy bárhova mentünk, állandóan szelfizett, de közös képet nem akart. Elég hamar kiderült számomra, hogy valójában nem szeretett, csak az volt a lényeg, hogy ne egyedül kelljen mennie, olyan voltam, mint egy kirándulótárs extrákkal.

Hogy a kérdésre is megpróbáljak válaszolni, a párommal nagyon szeretünk programokat csinálni, kirándulni, túrázni. Ezekben a programokban elsősorban az a fontos, hogy együtt legyünk és tartalmasan töltsük az időnket. Maga a program másodlagos, a hangsúly mindig a közös megélésen van.

Olyan kapcsolataimban fordul elő ahol en naponta dolgozom a masik pedig 2 nap munka 3 nap szabad vagy 1 hét munka 1 hét szabad.

Az ilyenek teljesen külön életet visznek és egy idő mulva minden ilyen elpárolog mellőlem valahogy.