Hogyan győzzem le a féltékenységem (párom múltja miatt)?

Barátommal egy éve vagyunk már együtt, nagyon szeretjük egymást de változtatni akarok valahogy a gondolkodásomon, mert már kikészítem magam és a barátomat is. 27 éves vagyok, a barátom 33, mindkettőnknek van múltja, amiben szerepelnek mások. Ezzel nincs is semmi baj, exekkel nem foglalkozom. De van egy nő (ő is 30 körüli), akiért odavolt a barátom, még azelőtt, hogy összejöttünk. Próbálkozott nála de a nő visszautasította. Aztán a nő összejött mással, majd amikor megint szingli lett, (kb egy év múlva) a párom ismét próbálkozott de megint visszautasította. Ettől még beszélnek ha véletlen összefutnak, illetve a párom a nő munkahelyére kell menjen anyagbeszerzéshez, így ott is találkoznak. Ezen kívül ha nagyobb baráti összejövetel van akkor ott is találkozunk vele.

Sosem voltam féltékeny típus de kikészülök agyilag amikor megjelenik a nő. Ő az az igazi bombanő, szép arccal, hajjal, nőies alakkal, mindenki megnézi. Hallottam, hogy a párom haverjai is ömlengenek mennyire jó nő, a párom persze nem szól semmit de akaratlanul is ránéz. Hiába öltözöm csinosan, ilyenkor szürke kisegérnek érzem magam.

Az a benyomásom, hogy bár a nő visszautasította a párom, hízeleg neki hogy kellett volna neki. Sokszor ha kettesben vagyunk, direkt lassan közel sétál el mellettünk illatfelhőben, köszön nekem is de a páromra olyan sejtelmesen mosolyogva néz. A párom ilyenkor zavarban van látom, de rosszul esik nekem ez az egész, hogy a nő direkt illegeti ott magát. Kérdeztem a párom, hogy muszáj mindig ott lennie a nőnek? De azt mondta nem szólhat bele a haverjainak, hogy ne hívják, mert közben meg sokan kedvelik a nőt (férfiak nők vegyesen). Ebből lett egy kisebb vitánk, ami tudom hisztinek tűnt. Ezért valahogy próbálom mosni az agyam. Lehet ha meglett volna a páromnak könnyebb lenne, mert attól félek benne maradt ilyen mi lett volna ha érzés, vagy ha nem is ismeri be akkor is a sóvárgás ott van.

Tudom, hogy az önbizalmamon kell javítanom, rajta is vagyok, de a nő láttán mintha minden eddigi "munkám" elveszne. Úgy érzem ilyenkor magam, mintha kislány lennék vagy tini, ő meg a nagybetűs nő. Gondoltam, hogy beszólok neki valami célzást, de azzal meg lehet beégek.

Ötletek?