Hogy értessem meg a párommal, hogy ne hívja át ilyen gyakran a szomszédokat csacsogni?

"közel lenne egy barátnő nekem"

Innen jöttem rá hogy te a nő vagy, mert amúgy férfias az írás, na meg a helyzet is, hogy reggel 5-kor kelni kell és du. 5-6 fele hazaérni. Hol dolgozol és ki viszi és hozza haza a gyereket délután?

Amúgy én nem vagyok szívbajos, csírájában fojtottam volna el ezt a bandázást, kb a második alkalommal hogy arra megyek haza hogy a drága uram vendégeket szervezett.

#5 a férjedet lekapni a tíz körméről, hogy szórakozzon a jóédesanyukájával, illetve az is megoldás lehetne hogy hazamegyek, lepakolok, fogom a gyereket (esetleg haza se megyek), és elviszem csavarogni, játszótérre, a drága férjem meg szórakoztassa a vendégeit ahogy akarja. Beválna hamar, hidd el!

3 voltam

Mondd neki, amit ide írtál. Hogy fáradt vagy, és neki sok ez a bandázás.

Megmondom őszintén, nekem is sok lenne ez, még havonta is. Úgy ahogy írod: évi pár alkalommal elmegy. Mindenkinek van dolga: munka, család, házasélet, nem bratyizásból áll a felnőttlét. Felfoghatná a férjed. Beszélj erről többször vele, hogy ez így nincs rendjén.

Ezzel együtt megdöbbenek az "ideje lenne elválni" típusú válaszokon. Számomra felfoghatatlan, hogy bármi nehézség, nézeteltérés van egy családban, egyre több ember azt a tanácsod adja lelkiismeretfurdalás nélkül és csuklóból, hogy "Váljatok el!". Mégis mit gondoltok, erről szól a házasság? Hogy csak élvezkedek, aztán ha valami probléma támad, akkor azt meg se kell próbálni oldani, vagy rosszabb esetben (a sok más jóért) elviselni, hanem egyszerűen dobjuk le, mint egy koszos zoknit? Rendkívül éretlen, destruktív és tartástalan vélekedés! Aki így gondolkodik, annak nem való a párkapcsolat, a házasság. Nem, nem elválni kell, hanem a bajokat megpróbálni megoldani, a házasságot pedig védeni!