Hogyan vegyem rá a szeretet kimutatására?

bocsi, nem olvastam figyelmesen végig. beszéltél vele, oké. de az első kérdés áll

Sokszor azért nem merünk szeretni, mert félünk, hogy a másik nem viszonozza az érzéseinket. És sokszor kimondani vagy kimutatni sem merjük azt, amit érzünk, mert félünk, hogy ezzel kiszolgáltatjuk, megalázzuk magunkat, hogy elveszítjük büszkeségünket. Sok ember félti a büszkeségét, mert azt hiszi, hogy erény, pedig valójában az egyik legnagyobb akadály a szeretet útján. A büszke ember nem tud igazán szeretni. Mert igazán szeretni csak alázattal lehet. Van egy film, és benne egy jelenet: A lány evez a csónakban, a fiú áll a parton. A lány nem fordul vissza, és nem mozdul a fiú sem, csak néz a lány után. És közben a csónak egyre távolodik, és a lány és a fiú egyre messzebb kerülnek egymástól. És a lány nem néz vissza, és a fiú nem indul a lány után. Aztán évek múlva újra találkoznak. És akkor elmondják egymásnak, hogyan is élték meg azt az elválást a tónál. A fiú azt mondta: "Utánad akartam szaladni... Néztem utánad, és arra gondoltam, hogy ha visszanéznél, akkor utánad szaladnék. Csak arra vártam, hogy visszanézzél..." A lány azt mondta: "Szerettem volna hátrafordulni... Arra gondoltam, hogy ha meghallom a parton lépéseid hangját, hátrafordulok. Egy kis zajra vártam csak, a lépéseid hangjára..." Hát így van a büszkeséggel. Az embernek néha döntenie kell: a büszkeség fontosabb-e számára vagy a szerelem..?

Az én párom is ilyen volt amikor megismerkedtünk. Tudom, hogy miről beszélsz, mert engem is nagyon zavart a dolog. Az én taktikám az volt, hogy ha tett valami nagyon apró dolgot, azért hogy kimutassa a szeretetét (egy váratlan puszi vagy egy kis mosoly felém), mindíg nagyon megdícsértem. Jót tett a kicsi lelkének a dícséret. egyre bátrabb lett ilyen téren. Ma már nem nagyon van ilyen problémám, persze a dolgos hétköznapokban van úgy, hogy elfeletkezik magáról, de már egy apró utalás elég.