Hisztis periódus alatt mit lehet tenni a nővel? És mire jó ez egyáltalán evolúciós szempontból?

Megfigyeltem, hogy minden nőnél van egyfajta hisztis periódus (ezt én neveztem el így, de szerintem minden férfi tudja, mire gondolok), ami nagyjából havonta egyszer, de van akinél hetente is előjön.

Ez a következőképpen zajlik:

Teszed a dolgod, mint férfi, semmi nem csinálsz másképp mint egyébként, mégis arra leszel figyelmes, hogy a nő valamiért másképp viselkedik, mint előtte: duzzog, vagy szomorú, és amikor rákérdezel mi a baj, azt mondja, semmi.

Amikor tovább firtatod, mert már unod a szomorú arcát, akkor előjön valami teljes lehetetlenséggel - ez nálam jelen esetben az, hogy pár napja azt mondtam neki viccesen: "túlságosan elkényeztetlek a bókjaimmal".

Na ezt pörgeti magában már 3-ik napja, hogy én hogy mondhattam neki ilyet. Hogy konkrétan hol ment félre ez a vicc, vagy mit lehet ezen félreérteni, azt ő sem tudja megmagyarázni. De a duzzogás azért megy.

Ki szeretném emelni, hogy itt nem egy buta nőről beszélünk, akinek másból sem áll az élete, mint a műkörmöshöz való járásból. Vannak céljai, szenvedélye, önálló véleménye a világról és ráadásul még szeret is.

Ezek a napok általában elmúlnak maguktól, de attól félek, soha nem fogom megérteni, hogy mire szolgál ez mégis minden egyes nőnél azon kívül, hogy egy zavart, rossz WTF-hangulatban kell eltölteni ilyenkor pár napot.