Írkálós párok! Valaki bamásolna nekem 1-2 példát, hogy miket írtok egymásnak egész nap?

Nálunk az elején ment az írkálás nagyon (randizási fázis előtt és randizási fázisban).

Flört, minden. Leginkább emlékek, vagy tervek, mindezt vicces, flörtölős, "cinkostárs" hangulatban. Ilyen ismerkedősebb dolgok, sztorizgatások a gimis, egyetemista csínyekről, vicces kolis élmények stb. Ez kb folyamatos volt az elején. Beteg voltam pár napig és ez a beszélgetés teljesen lefoglalt.

Persze aztán, ahogy már napi szinten találkoztunk, a chatelésünk kikopott a "gyere át" "egy perc és ott vagyok" "kész a kaja" "nincsenek itt a szobatársaim" stbre.

Aztán jött a következő fázis:

"Az aldiban vagyok, mi kell?", "Felvettek", "vettem szemetest a fürdőbe", "nem vagyok terhes" stb.

Ha valamelyikünk elutazik, akkor napi szinten van minimális kommunikáció, ami inkább hasonlít a kapcsolat elején lévő flörtölős stílusra, illetve nagyon random. Ha eszünkbe jut a másik, írunk, gyakran kontextus nélkül, lehet akár egy filmes utalás vagy egy random kép pl egy talált sünről vagy arról a helyről, ahová egy emlékünk kötődik. Abból van egy rövid beszélgetés, lesz egy kis infónk a másikról (kb 5 perc az egész). Aztán persze néha a "szeretlek", jó éjt/reggelt és "hiányzol" is megvan. Nem szó szerint, más belsős kifejezésünk is van ilyenre.

22-23 évesek vagyunk, 1-2 éves kapcsolat.

6, teljesnek normális a birkózás egy párkapcsolatban, minden általam ismert egészséges, hosszútávú kapcsolatban szoktak játszani, birkózni a felek. Ez tok normális. A 35 éve házas szüleim is szoktak.

5, munka közben, üresjáratokban. Este személyesen beszélgetünk. Nem feltétlen érdektelen dolgok, sok belsős poénról is szó van, vagy mondjuk múlt héten beszélgettünk pont vmilyen politikai témáról és szembjon egy ahhoz kapcsolódó cikk, elkuldom, ő meg röviden véleményezi, stbstb.

#5 az #1 vagyok.

Igen, a fontos dolgokat élőben beszéljük meg. Nagyon ritka a kivétel, nem chaten lelkizünk.

Viszont ha van valami, pl a párom gyakran elfelejt dolgokat, emlékeztetem. Ilyen akár egy orvosi időpont, iratcsináltatás, csomagátvétel bármi.

Ezek a banális dolgok csak akkor vannak ha egyikünk elutazik. Egyébként mi is homeofficeban dolgozunk, és gyakran csak áthívjuk a másikat. Illetve ha utazás van, akkor napi szinten 5-10 perc az egész. Megkérdezzük milyen volt a film/buli, elmesélünk valami apróságot, de tényleg csak hogy legyen valami kommunikáció köztünk, amivel kibírhatóbb ez a pár nap. A hosszas chatelgetés ilyenkor nem megy, nincs net, elfoglaltak vagyunk, nincs energia stb.

Gimiben meg egyetem alatt nagyobb chatelős voltam és egyik exemmel sem éltem együtt, úgyhogy akkor sokat beszéltünk, bár nem mindenkivel lehetett. De akkor mindenről, a veszekedések is ott mentek :D

Most, 2 év után, együttélős párkapcsolatban igazából csak néha megírjuk egymásnak, hogy szeretlek, hiányzol. Ha cuki dolgot mondott vagy csinált amikor elment és én még fél álomban alig tudtam reagálni akkor reagálok később írásban. Vagy ha történt valami érdekes a munkában. A nap végén meg hogy de jó hogy nemsokára újra tali. Esetleg ha megy boltba valamelyikünk akkor kell valami.

Nekem az nem lenne megfelelő, ha semmit nem írnánk napközben. De főleg ha nem élnénk együtt, az elég rossz, ha valaki nem tud napi 2-3 rövid üzenetet megírni a szerelmének, aztán este otthon mindennel foglalkozik csak a párjával nem. Akkor nem is szereti. Nem, senki nem olyan elfoglalt, hogy nem tud egy szót sem írni és de, igenis van élete annak, aki szeret napközben is írni.