Véleményt szeretnék tőletek kérni?

Sziasztok,

Ez egy hosszabb történet lesz sajnos, előre is köszönöm szépen, aki elolvassa, és válaszával/véleményével segít. A párommal több, mint 5 éve vagyunk már együtt (én mindjárt 22 éves lány vagyok, ő már 24 éves fiú). Persze, voltak eddig is hullámvölgyeink, de a legelső 4 évben nagyon jó volt minden, ismerjük egymás családját, barátait természetesen, és jól kijött mindenki mindenkivel. Most nyáron lesz majd augusztusban a 3. éve, hogy elkezdett kint dolgozni Ausztriában egy barátján keresztül, együtt járnak ki öten kocsival minden egyes nap a határ mellé csak. Tehát ingáznak.

Az elején még nem volt semmi sem, de aztán az egyik taggal adódtak feszültségek, és tulajdonképpen ki kellett válnia a társaságukból, így lett egy üres hely, amit az egyik srác még akkor a legjobb barátjával pótolt.

Ők ketten később összevesztek, és ez az új srác az én párommal kezdett el jóban lenni. Nem zavart az elején, szimpatikus volt nekem is a srác (kb. 27 éves), örültem, hogy barátok lettek. Aztán, ezután kezdődtek a furcsa dolgok. Legjobb barátságban lettek szinte, amivel még ugyanúgy semmi problémám sem volt, de a barátom elkezdett 2022 őszén és telén rengeteget vele együtt lógni, kb hetente 3-4 nap is ott volt nála 7 órákat átlagban (persze néha kevesebbet, néha többet). Az elején még ez sem zavart, én is elvoltam a saját dolgaimmal (dolgozok, tanulok, nekem is vannak barátaim), csak, amikor már több hete ez így ment folyamatosan, úgy, hogy mellette nem csináltunk mi kettesben szinte semmit sem, már zavart a dolog.

A barátommak a napjából 8-9 órát csak a munka tesz ki, meg az oda/visszautazás, majd még alszik is pár órát, mellette ennyit ott lógott a srácnál, a szabadidejében pedig sokat gépezett is.

Először még elnéztem, majd szóvátettem, de több hét kellett rá, hogy ő is beismerje, hogy túlzásba esett, így, hogy rám hetekig-hónapokig semmi ideje sem maradt. Egyébként a legelején még én is voltam a srácnál, amikor a párom is ott volt, de egész végig csak fifáztak, beszélgettek, meg hülyéskedtek, szószerint kb semmi izgalmas nem történt.

Aztán barátom be is ismerte, hogy igazam van, túlzásba esett, vissza is vett ebből, de, mint utólag kiderült, a srácot nem is érdekelte, hogy ez, hogy ilyen iszonyat sokat együtt lógnak huzamosabb ideig, ez hogyan hat a mi kapcsolatunkra, kb úgy viselkedett, mintha neki ez a tömérdek idő járna mindennek a rovására is.

Aztán elérkezett a tavasz, a barátom még mindig együtt lóg ezzel a sráccal, amivel nincs is bajom, de már mondjuk nem annyit, de sajnos újonnan a srác elkezdett velem elég ellenszenves lenni a semmiből szinte, úgy, hogy én egész eddig abban a tudatban éltem, hogy mi jóban vagyunk. Soha nem vesztem vele össze, de a barátomat elkezdte arra bátorítani szinte, hogy szakítson velem, meg miért ragaszkodik ennyire hozzám, meg ilyenek...

De, amikor meg a barátomat meg megkérdezem, hogy a srác miért ilyen, meg miért nem foglalkozik inkább a saját életével, még a barátját védi.

A srác amúgy kb ilyen kisajátító (de ezt sajnos a barátom nem látja), most legutóbb is azt tette szóvá, hogy kihagyja a mai napi kondit (mert még edzeni is együtt járnak), mert el kell vinnie a nagymamáját orvoshoz, erre a srác így visszakérdezett, hogy akkor nem is jössz ma kondiban? (Nem idegesen, csak kb így kicsit felháborodva, hogy mi az, hogy valami keresztülhúzza az ő programjukat.)

A srácnak nincs barátnője, a barátom azt mondta, hogy sok barátja sincsen.

Meg még annyit mondott a barátomnak mostanság, ami említésre méltó, hogy, ha nem szedi össze magát a barátom, és nem kezd el fejlődni az életben, akkor nem fogja többet keresni. (A barátomnak mellékesen jogsija, saját kocsija, egy C1-es angol nyelvvizsgája, egy érettségije, egy szakmája és egy stabil állása van kint.)

Szeretném tisztán látni ezt a helyzetet, ezért kérdezlek titeket.

Szerintetek ez így normális?😅

Vagy rendben van?

Mert a barátommal sajnos hiába próbálok erről beszélni, a srácot védi állandóan.

Előre is köszönöm szépen mindenkinek! :)

Szép estét!