Egy viszonylag friss kapcsoltban, ha pár hónap után egyre több mindent kényszernek érzek, akkor jobb mihamarabb kilépni belőle?

Nem akarok mini regényt írni, röviden egy fiktív példával: utálod a pacalt, már a gondolatától is rosszul vagy, nem hogy még meg is kelljen enned.

Ezt már az elején, mikor téma volt róla elmondtad, többször is.

Most ott tartunk, hogy ugyan már, egyem már meg azt a pacalt nem lesz tőle semmi bajom, egyszer kibírom, igazán megtehetném mert mert mert stb.

Pedig számtalanszor leszegezted, hogy nem és kész.

Na most itt jönne a kompromisszum, hogy a pacalon kívül még 1-2 dolgot tiszteletben tart, és elfogadja, hogy nem kényszeríti rám, bármennyire is küldetésének érzi.

Szinte minden kapcsoltban van kompromisszum, elfogadjuk úgy a másikat ahogy van, nyilván ésszerű kereteken belül.

Nálunk viszont teljesen azt érzem, hogy nem számít én mit akarok, csak az számít hogy ő mit akar. Jelenleg már több rossz van a kapcsolatban mint jó (részemről) és erősen hajlok a szakításra. Csak ugye az ember azért reménykedik, hogy hátha megérti nem minden csak az ő kizárólagos érdekeiről szól egy kapcsolatban.