Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tehetnék, ha mindig negatív?
Előre leszögezem, én sem vagyok a legpozitívabb alkat. Viszont, amit a párom (férfi) mostanában csinál, az túl sok. Mindig háborog valamin. Neki soha semmi nem jó. Általában kiakad az időjárásra, az emberekre, a ház körüli munkáinkon és még lehetne sorolni. Nem mindegy hogy és mit szólsz, mert ha olyan kedve van, behisztizik, ha meg nem, akkor normálisan reagál.
Sokszor ok nélkül ideges a semmin is, és én már egész nap mást sem hallgatok, csakhogy ő még az élő fába is beleköt.
Mit lehet ezzel kezdeni? Többnyire rászólok: széppen, csúnyán, mérgesen vagy kérlelve. De ha adott dolgot sikerül is elengednie, talál mást, amin puffoghat.
Ha ráhagyom, képes végig ezt csinálni. Már komolyan ezen veszekszem vele, mert máshogy egyszerűen nem bírom kifejezni magam, annyira elegem van.
Vannak saját gondjaim, és én sem vagyok egy mosolygó napsugár, mégsem utálkozok mindenen és mindenkin.
válasza:Ha nem bírod elviselni a személyiségét akkor miért vagy vele?
Nem őt kell átnevelni, mivel felnőtt ember ezért nem is lehet, hanem neked kell eldönteni hogy akarsz e egy negatív emberrel együtt lenni.
Ha nem vagytok házasok, nincs közös vagyon, akkor könnyebben lehet szakítani, nem kell életed végéig benne maradni a sz@rban.
Vagy neked sincs hová menni, mint általában a többségnek?
válasza:Azért vagyok még vele, mert korábban nem ilyen volt. Egy kedves, mosolygós, viccelődő srác volt, akivel könnyű volt nevetni.
Mindig mindenben támogatjuk egymást - ez egyébként a mai napig sem változott.
Talán egy/fél éve ment át drasztikus változáson. Azóta jobb és rosszabb időszakai vannak.
Látom mik a gondjai, ismerem a problémáit, ezért megértem a frusztráltságát, csak éppen a helyzet kezelésének módja nem megy neki.
Most jelenleg munkahelyet vált, ami remélem sikert hoz, és kicsit lecsillapodik.
Tudom ultimate tanács a "szakíts azonnal". Nyilván ha már sehogy sem tudok segíteni, megteszem.
Egyébként a házam saját, nincs közös vagyon. Se gyerek, se semmi. Mi tényleg azért vagyunk együtt, mert együtt akarunk lenni.
válasza: válasza: válasza:Most férfivel van a baj, ilyenkor “hagyd el”
Ha nővel lenne baj akkor meg menne az észosztás: TŐBB HÁZIMUNKA PARASZ!
Meg hozd meg a kedvét!
Dolgozzál rajta a nőknek ez jár. Stb….
Érdekes nem, kedves okos észosztó itteni nők.
Tők egyszerű egyébként. Kevés boldogságot kap mostanában.
Szeretgesd kicsit többet, a szex se ártana. (de tudom a nőknek ez derogál, csak a férfinak kell tenni hogy egyáltalán legyen valami.)
A korábban kb 3 és fél, 4 évet jelent. Akkor is voltak nehéz időszakok, de egy sem volt olyan hosszan tartó vagy kezelhetetlen.
Igyekszem neki segíteni, csak mindig mindent inkább magában tart, minthogy kicsit elbeszélgetnénk. Ezek egyébként nem párkapcsolati problémák.
Kedves 7-es, a házimunka felesben megy, a szex rendszeres és tudtommal kielégítő a számára. Ilyen téren különösen nyitott és toleráns vagyok vele kapcsolatban.
Amik a gondjai, az a családja, a munkahelye és az emberekkel és a magához való viszonyulása.
válasza:#7:
Én már férfiaknak is tanácsoltam nem egyszer, amikor valamilyen pénzlehúzós hisztérikával bajlódtak, hogy hagyják a fenébe az egészet.
Azt meg mindenki maga dönti el hogy mennyit hajlandó segíteni, lehet e segíteni az illetőt, mert vannak olyan emberek akiken nem is lehet segíteni semmilyen szempontból.
De azért vagyunk felnőttek hogy mindenki maga döntse el, hogy meddig terjed a tűrőképessége, meddig tudja elviselni a "másik terheit".
És az teljesen mindegy hogy férfi vagy nő az illető (vagy kin kell segíteni).
Mindenkinél eljöhet az a pont amikor azt mondja hogy eddig, és ne tovább, befejezte a másik "segítését".
Nem kell rögtön szakítani, viszont azt tudni kell beismerni ha már a saját életedet húzza le a másik a sok negativitással. A döntés mindenkinek a saját kezében van.
Léteznek segítő szakmák is pl: pszichológus, életvezetési tanácsadó stb, oda is lehet fordulni, mármint a kérdező párjának (de gondolom ez fel sem merült benne).
Köszönöm utolsó, én pszichológusra gondoltam elsősorban. Csak nagyon ágál ellene, egy korábbi súlyosan rossz tapasztalat miatt.
Ámbár, ha velem sem akarja megtárgyalni az ilyesmit, vajon mással megszeretné? Még önsegítő könyveken agyaltam, de nem biztos, hogy szívesen olvasná. Ma feldobom neki.
Állataink is vannak /tudtommal jót tesznek az emberi pszichének/ velük is ritkán foglalkozik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!