Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ő nárcisztikus vajon?
3 év...az elején néhány hónapig minden szép és jó volt, csodálkoztam is, hogy milyen kis cuki tünemény, feleségül akartam venni...aztán elkezdte kimutatni a foga sárgáját (hihi)...aztán ilyen hirtelen hangulatváltozások, úgy éreztem, hogy nem szeret, ezt éreztette, csak úgy egyik percről a másikra...aztán hirtelen újra vissza a régi önmaga és csodálkozik, hogy mi a bajom, hiszen minden szép és jó szerinte...
az empátiakészsége az 0, annak ellenére, hogy ő elmondja, hogy ő mennyire empatikus...ha mentünk valamerre, csak úgy véletlenszerűen belekötött abba, hogy én hogyan köszönök az eladő nőknek (nem máshogy, mint a férfi eladóknak, de persze szerinte igen), de az természetes volt neki, hogy ő a munkahelyén valami munkahelyi haverjával órákat haverkodik, "ez csak haverság, nem értem miért nem érted meg"...oké, olyan szempontból megbíztam benne, hogy valószínűleg nem csalt meg (már azt is lesz@rom, ha közben megcsalt....sőt valamikor arra gondoltam, hogy hátha megcsal és akkor végre le is lép a megcsalóval)...meg amit most valamelyik videóban hallottam...jellemez egy kollégáját és 2 hónap múlva ugyanarról a kollégájáról pont az ellenkezőjét mondja...én meg gondolkodom, hogy én vagyok a hülye? aztán ez megtörténik egy másik ismerősével és akkor elgondolkodom, hogy valami bibi van a gépezetben...néha arra is gondoltam, hogy mivel 20 éve dohányzik, nyilván az sem tesz jó az ereknek az agyában és egyszerűen kihagyásai vannak...de volt olyan is, hogy csak úgy a semmiből bekattant meg befeszült valami megmagyarázhatatlan dolgon, 2 óra múlva meg megint előjött a 120 személyiségéből az egyetlen normális..."én öntörvényú vagyok", mindig ezt mondta, erre nekem az volt a reakcióm, hogy "nem öntörvényű vagy, hanem makacs és ostoba"....az amit ő csinált bármit, az természetes, ha a másik csinál valamit az semmi sem jó...ami nekem tetszett zene vagy bármi, film az többnyire le lett fikázva, ha én mondtam neki valamit akár építő jelleggel is, de ellenkezett az ő véleményével az automatikusan egy támadási reakciót váltott ki belőle, mintha ellene szólna...pedig ő elmondta, hogy önbizalmilag mennyire rendben van, ami amúgy okés, mert jól néz ki, de az egy kapcsolatban előbb utóbb vajmi kevés...
de aki támadásnak vesz mindent, ami az ő véleményével ellentétes, akkor annyira mégsincs rendben az önbizalma...
ja illetve volt még egy probléma, ami eléggé fontos: ezektől a lelki kigyilkolászásoktól én hónapokig konkrétan nem nagyon tudtam működni az ágyban, nyilván nem az esetek 100%-ában, de többnyire nem...
tavaly segítettem neki lakásfelújításban, másfél hónap befeszülés a részéről, mert nem látta tisztán azt, hogy ezek feladatok amiket meg kell tenni és hiába feszülünk be, az nem fogja megoldani a dolgot...nyilván nem kellett volna kitartanom akkor mellette, mert szavakkal tudott megalázni és természetesen a végén (szerinte) ő volt az aki mindent csinált és mekkora menő lett emiatt...nyilván ketten csaináltaunk mindent, de gondolom ez kellett neki az önmagasztaláshoz...
előbb kellett volna otthagynom, de nyilván az ember, ha vannak érzelmei, akkor nem tud egyik percről a másikra dönteni...
hoz családi dolgot a múltjából, az apja egy undorító féreg volt
persze nem azt akarom írni, hogy ő volt teljes mértékben a hibás, nem, természetesen nekem is megvan a magam keresztje, csak engem ez a viselkedési minta így utólag a nárcisztikus-bordeline viselkedésre emlékeztet
válasza: válasza:Sajnos ez elég csúnya képet fest le a csajról..Szerintem jobb
ha másik lány után nézel,mert ezt nem nagyon lehet kinevelni
senkiből sem.Mindegy hogy minek nevezed, amúgy szerintem nem tipikus nárcisztikus,inkább csak egy buta és önző pitsa,rosszindulattal megspékelve.
Érthető hogy a rossz múltja okozhatja ezt,de ha szeret téged,veled nem szabadna így viselkednie legalább.Mindenki mást szapulhat,
de téged nem.
válasza:Mennyi idő után akartad feleségül venni? Pár hónap után? Miért nem lett esküvő? Miért maradtál vele ha ennyire nem volt jó neked? Előbb utóbb minden kapcsolatban elmúlik a rózsaszín köd, mindenhol jönnek elő problémák, és mindenhol meg kéne tudni beszélni. Ezt a 20 éve dohányzik az biztos bekavarja az agyát dolgot viszont abszolút nem értem, semmi köze hozzá. 20 éve dohányzik, én csak tippelek hogy kb 35-40-es éveitekben jártok? Mivel magadról nem sok mindent írtál és a hozzá való viszonyulásodról, ezért csak találgatni lehet hogy mi lehetett ez nála.
Nekem ami lejött az az, hogy te brutálisan féltékeny voltál/vagy, amiből tovább görgőzik egy belső szorongás, félelem, emiatt azt érezhetted hogy nem szeret, hangot is adtál hogy haverkodik, csak a baj ott van, szerintem, hogy ő nem látott ebben semmi rosszat, vagy azért mert tényleg nem is csinált semmit csak barátkozott, vagy alapvetően nem fogta fel hogy nem normális dolog munka után haverkodni mikor őt otthon hazavárják. Viszont ha megcsalt akkor azért mondhatta hogy megnyugtasson, de én inkább az előbbire gondolnék első körben. Rendesen kavarodás van nálad is, most letojod hogy megcsalt vagy nem? Másik pillanatban azt írod hogy abban reménykedtél hogy azzal marad akivel megcsalt és el is viszi, már ha megcsalt.
."én öntörvényú vagyok", mindig ezt mondta, erre nekem az volt a reakcióm, hogy "nem öntörvényű vagy, hanem makacs és ostoba". Ostobának nem nevezzük a párunkat, és ha ezt így elmondod neki akkor benne fel fog fordulni a világ, ellenségessé válik, megkérdőjelezheti feléd is és magában is hogy elég értékesnek tartod, látod-e. Ez egy elég erős jelző, amiből azt érezteted, hogy semmibe nem nézed, és azon sem csodálkoznék ha ő gondolkodott rajta hogy szereted-e egyáltalán ha így beszélsz vele.
,,jellemez egy kollégáját és 2 hónap múlva ugyanarról a kollégájáról pont az ellenkezőjét mondja...én meg gondolkodom, hogy én vagyok a hülye? aztán ez megtörténik egy másik ismerősével és akkor elgondolkodom, hogy valami bibi van a gépezetben..." Az emberi kapcsolatok, az emberek ilyenek, hogy változhat a véleményünk más emberek jelleméről, helyzetekről. Ha én valakivel összeveszek, az nem azt jelenti hogy onnantól sz*r embernek látom, és nem lehet róla pozitív véleményem. Ettől én még nem állok neki mocskolni más embereknek, és nem látom őt sz*rházinak.
,,ha én mondtam neki valamit akár építő jelleggel is, de ellenkezett az ő véleményével az automatikusan egy támadási reakciót váltott ki belőle, mintha ellene szólna..." Az építő jellegű kritika hogyan hangzott? Milyen hangvételben?
Nem olyan régen olvastam egy cikket az őszinteségről (olvasd el te is, neten biztos megtalálod), arról szólt hogy vizsgáljuk meg önmagukat is, vajon lehet-e velem őszintének lenni? Elfogadom-e a másik véleményét? Hogyan vagyok őszinte?
Ez a borderline, nárcisztikus jelzőket ne akasztgassuk rá mindenkire, mert a borderline egy elég súlyos betegség.
válasza:Még egy gondolat jutott eszembe.
Vannak extra érzékeny emberek, akiket nagyon könnyen ki lehet billenteni a komfortzónájukból, a lelki békéjükből, a mentális stabilitásukból. Akik mindenre érzékenyek, főleg a negatív dolgokra, amik elronthatják az egész napjukat, heteiket, hónapjaikat, mert rágódnak apró dolgokon, és el sem tudják engedni. Lazán meg is betegítik magukat, de nem szándékosan. Nem hiperérzékeny ember nem éli át azt amit a hiperérzékeny egyén. Az ilyen emberek irtózatos hangulatváltozásra hajlamosak, mert amibe te nem gondolsz bele abba ő belegondol, amibe te nem látsz bele semmit abba ő bele lát, és amiből te nem érzel semmit abból ő 1500 dolgot érez át. A személyiség nem keverendő a hangulatingadozással. Ha úgy van ahogy mondod, hogy otthon nem volt minden rendben, azt lehet hordozni akár egy életen át, és ha ne adj Isten pont egy olyan családból származik ahol nem törődtek vele, nem számított a véleménye, el akarták nyomni, sőt, ha még meg is alázták ott ahol és ahogy csak tudták, akkor nem is kell csodálkozni ha élesen reagál minden nemű kritikára és akkora szája lesz mint a bécsi kapu, mert nem tudja kezelni a helyzeteket, az őt ért kritikákat, és amint veszélyben érzi magát, rögtön támadni kezd és védeni magát ahogy tudja, mivel visszaköszön gyerekkorból hogy megint egy olyan helyzet előtt találja magát ahol bántják és még meg sem védheti magát. Arról nem is beszélve, ha egy amúgy is hiperérzékeny emberrel párosul a rossz családi háttér. Igen, tőled is függ milyen az ő hangulata, hogyan beszélsz vele. Nehéz ilyen emberrel együtt élni sajnos, edzett idegrendszerű partner való mellé, akinek van elég türelme hozzá hogy átsegítse ezeken, rengeteg rengeteg szeretet, még annál is több, és sok sok beszélgetés, terápiák. Sokat-rengeteget tud segíteni a terápia, egy higgadt, fegyelmezett, érzelmileg stabil partner, de teljesen nem múlik el az érzékenység az biztos.
5: Na akkor kezdjük.
Mivel nem minden fekete és fehér, vannak jó és rossz tulajdonságok is egy emberben és nem mindig döntesz ésszel, mert vannak érzelmek. Ha neked nicnsenek, akkor ezt nem érted meg.
Gondolod a 20 év dohányzás nem tud a szervezetedben rosszat tenni? Akár a hajszálerekke, stbstb, és pl nem kap elég oxigént az agy és ez akár még problémákat is okozhat? (Ezt csak úgy átalánosságban írom, laikusként.)
Miből szűrted le, hogy én vagyok a féltékeny, amikor ő volt az, aki szerint én köszöngettem "máshogyan" az eladónőknek, mint általában szokás?
Nem, nem meló után haverkodott, hanem meló közben. Ha meló után is mással haverkodott volna és inkább mással van, mint a kapcsolatával, ott szerintem elég nagy baj van, de akkor biztosan nem lettünk volna együtt ennyit sem. De kinek mi, én így gondolom, lehet, hogy te máshogy.
Én azt mondtam neki, ha őt zavarja az, hogy én "máshogyan" köszönök a nőknek (ami csak az ő agyában volt), akkor ő meg figyeljen oda arra, hogy na a haverkájával foglalkozzon a munkahelyén, mert engem meg az zavar.
Ha ebből te azt szűröd le, hogy én voltam a féltékeny, akkor olvasd újra a soraimat kérlek.
"nem öntörvényű vagy, hanem makacs és ostoba" nem, ezt így nem mondtam neki sosem...valószínűleg fontos részleteket nem írtam le, de ebben a kapcsolatban én voltam az ako többnyire odafigyelt a dolgokra, ő annyira nem...hiszen mint nő, ő úgy gondolta, hogy a kapcsolatba csak úgy "beleül" és a faszi majd mindent megold...érdekes, emrt egy középkorú nő azt hittem, hogy felébredt már a csipkerózsika álomból és rájött arra, hogy egy kapcsolatért mindkét félnek dolgoznia kell...de úgy látszik vannak olyanok, akik ezt nem képesek felfogni...
Egyszer elmondja, hogy ez a kolléga milyen jó fej, meg milyen normális, aztán amikor 2 hónap múlva szóba jön az a kolléga és elmondom neki, hogy "de hát azt mondtad, hogy ez a kolléga milyen rendes"...erre a válasz: "én sosem mondtam ilyet"
Nem kritika volt, inkább vélemény...bármiről...nem róla...mittomén, itt egy példa: én: "szerintem jó dolgok a modern kütyük, ha az ember jó dolgokra használja őket. ő: "nem, szerintem nem jók és nem vitázom"...semmi vita nem volt benne, csak nekem más volt a véleményem...de ez csak egy példa volt a sok közül...
De volt olyan is, hogy csak azért mond ellent nekem, hogy ne legyünk közös nevezőn, de volt olyan is, amikor az irodistákat szapulta (rejtett célzás rám is például), meg ilyenek, a többit nem is sorolom...
én nyitott ember vagyok, folyamatosan kész a változásra, mert mindig rejthet valami jót, lehet velem őszintén beszélni, én is az vagyok, sőt a másiktól is elvárnám...ő pedig nem nyitott az újra és a változásra...semmi baj, van ilyen, ezek szerint is más irányba mennek az útjaink...
ha a kérdésemet elolvastad volna, akkor talán rájössz, hogy nem akasztgattam rá senkire semmit, hanem _kérdeztem_
6-ra a válasz...igen, abszolút igazad van, DE elsősorban ehhez az kell, hogy az egyén nyitott legyen a megoldásra és a gyógyulásra és belássa, hogy igen, vannak problémák és én pl ilyen vagyok (és igen, nekem is voltak gondjaim és azon voltam, hogy segítséget kérjek illetve megoldjam) és ha valaki a közvetlen közelemben is ilyen, azon én is szeretnék és próbálok segíteni. A probléma ott van első körben, hogy sokan, többek között ő is, nem látja be, hogy valami van amit meg kellene oldani, illetve ha esetleg ezzel egy szakember szembesítené, akkor újra védekezés, sértődés és akármi lenne...nyilván ehhez az is kell, hogy az ember belássa, hogy nem tökéletes és vannak hibáink és hibázunk is, de ezekből tanulnuk...ő ezt szerintem szégyelli (nem tudom miért), de nem sokszor volt az, hogy ő bármiért is bocsánatot kért volna...mert az ő világában minden úgy jó ahogy ő csinálja, vagy gondolja (lásd: haverkodás a kollégával órákat naponta)
amúgy az utolsó csepp a pohárban az volt és nem, nem vagyok nebántsvirág, hogy 3 év után elfelejtett felköszönteni a születésnapomon...ami miatt bántott: ha ez fordítva történik, akkor az 3. világháború és megbocsájthatatlan, illetve a másik, hogy nagyon sokmindenre nem kellett figyelnie a kapcsolatban, mert a tenyeremen hordoztam....még ajándékot sem kértem....és igen, b*szottul bántott, hogy ennyit nem tett meg, mert kb csak erre kellett volna figyelnie....de aznap a napi chat-ünket azzal kezdte, hogy "nézd mit kaptam a kolléganőimtől!" és küldött egy bögréről egy képet)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!