Azt tudjuk h itt bármi ok a szakitásra, de mi az okod a vele maradásra?

Pénz,pénz,ATM és nem utolsó sorban a pénz.

Azt hiszem nem hagytam ki semmit.

Vértizzadva lehet csak hasonlót, vagy akár jobbat találni csak az aktuális pasimnál.

Kb ezért maxolom csak ki a kapcsolatokat es az utolsó napig is remenykedem és küzdök, hogy menni fog, mert mennie kell. Mindig csak akkor szakitok mikor már nincs más választásom és kényszer, azaz nem tehetek mást sakk matt vége.

Mindig a számomra legjobbal járok (a ló), és soha nem vagyok nincs ló jo a szamár is alapon. A legjobbakat nehéz elengedni mert RITKÁK. Évekig is eltarhat mire talál vki olyat aki szereti hű hozzá és helyes is sikeres is.

Folyt

Értsd úgy: Mikor évek mulva megtalálod a tökéletest, azt ugy nehéz elengedni bajban, mert ha szétnézel, a felhozatal egy katasztrofa. Ha meg van is valaki aki okés lenne az meg nem kolcsonos.

Szoval az ember szinte rákenyszerul a tökéletesnek elnézni ezt azt vagy problemamegokdásokra gyúrni, helyzeteket kezelni tanul inkabb minthogy csak ugy kivágjon egy kincset amit talált a mocsokban a szennyben a selekt ferfiak közt nagynehezen.

Nekem, ha olyannak találom a problémát, ami orvosolható, ha az illető tesz is érte, leginkább az, hogy látom rajta, hogy akar változtatni, komolyan veszi a problémáimat. Ezen felül meg nyilván az, hogy szeretem.

Más esetekben meg szerepet játszhat az anyagi biztonság hiányától való félelem, a kapcsolatfüggőség, az az érzés, hogy "ha őt kidobom, lehet, hogy csak rosszabbat találok", a fix dugás és a másik egyéb módon való kihasználása is ("legalább van, aki megszereli a csapot / kimossa a gatyámat").

Sok kapcsolatom volt már, több rövidebb, de a hosszúak meg toxikusak voltak. A rövidebbek is úgy jöttek, hogy hónapokig kerestem társat, jött valaki, csalódtam benne, szakítottunk, majd megint hónapokig vagy akár két évig is tartott, amíg megint találtam valakit, aki megint csak átvert.

Olyan vagyok sajnos, hogyha valami túl nagy gond a kapcsolatban, akkor inkább lemondok róla és keresek olyat, akinél ez nincs meg. Na de ebben igyekszem nagyon változni, mert korábban nem jött be. Oké, hogy nem volt meg az a probléma, ami az exnél, de volt helyette más.

Annyi rosszat tapasztaltam, hogy most nagyon megbecsülöm a jót. Több, mint egy éve van barátom, ő az eddigi legkomolyabb, együtt is élünk. Egyetlen olyan dolog van, amit nem lehet kiiktatni az életünkből, pontosabban egy személy. Én ezt nagyon nehezen viselem. A barátom megtesz mindent, ami tőle telik és már javult sokat a helyzet, de az igazi vágyam, hogy ez a személy tűnjön el, na ez sosem fof eljönni. Ez az, amit nekem kell elfogadnom és egyelőre nagyon nem megy, pedig szeptember óta próbálkozom. De mivel már ebben is nézi az érdekeimet, plusz ott van minden más, amiben tényleg azt figyeli, nekem mi a jó, ezért nem szakítok vele. Inkább én változtatok a gondolkodásmódomon, járok is pszichológushoz kb két hónapja. Ez egy nagy probléma köztünk, de ezen kívül tényleg minden oké, mert mindent meg tudunk beszélni és megvan benne is a fejlődésre való törekvés. Ha ez megvan, akkor minden megvan :)

Nem beszélve arról, hogy nagyon nehezen ismerkedek, aztán már azért annyi időm nincs is, ha gyereket is szeretnék, úgyhogy már nem engedem el a kapcsolatot egy egy nagyobb nehézségnél.

Nekem a férjem előtt 1 kapcsolatom volt. Az 9 hónapig tartott. Azt hiszem, azt a kapcsolatot a fizikai vonzalom tartotta össze, amíg összetartotta.

A férjemmel lassan 17 éve vagyok együtt. Én még mindig szerelmes vagyok a férjembe. Azt hiszem, ez kölcsönös. A kölcsönös szerelem nagyon jó ok a maradásra. Kamasz szerelemnek indult (én 17 voltam, a férjem 20 amikor megismerkedtünk), és együtt nőttünk fel. Közösen építettük fel az egzisztenciánkat. Ez a közös út egy nagyon erős kapocs. Jól ismerjük már egymás hibáit és megtanultuk kezelni azokat.

Pozitív várakozások... igyekszünk még jobb társai lenni egymásnak.