Párkapcsolati krízis. Mit tennétek a helyemben?

Sziasztok!

Igyekszem minél rövidebben leírni, sosem írtam ide ilyesmi miatt, de teljesen kétségbe vagyok már esve..

Nagy vonalakban 24 évesek vagyunk, 6 éve vagyunk együtt, tehát nem egy kis kezdetleges gond van, sok mindenen keresztül mentünk már.

Ő nagyvárosi, én vidéki vagyok, felköltöztem anno egyetem miatt és albérletben élünk. Nagyon sokszor aggaszt, hogyan legyen tovább, az együttélés, saját lakás kérdése, mivel szerintem nem érdemes albérletben maradni és folyamatosan felesleges kiadásokba esni. Rengeteget elvesz tőlünk a bérlés. Mostanra mindkettőnknek lett állása, neki teljes homeoffice és feltehetően nekem is lesz erre lehetőségem.

Szüleim felajánlották vidéki városban, hogy legyünk inkább nyugodtan otthon (3 szintes családi ház teteje a miénk lehetne), mert úgy jobban félre tudunk tenni (jóban van szüleimmel nagyon). Szerintem ez egy páratlan ajánlat lenne, mert tudnánk távolról dolgozni, havi 1-2x kellene feljönni céghez, ami kb 2 óra út. Én úgy gondolom, másképp ma szinte lehetetlen félretenni fiatalon. Én beszéltem erről párommal, konkrétan semmi nem tartana már itt a suli után, és csak pár év kellene, amire összeszedjük magunkat annyira, hogy saját lakást, sőt, vidéken városba jó beközlekedéssel házat vehessünk. Viszont szüleim és én is úgy érezzük kicsit, hogy ő erre még nem igazán "érett meg".

Kreatív iparban "hobbiként" is dolgozik a céges meló mellett, aminek az a vonzata, hogy kapcsolatban maradjon ügyfelekkel Bp-en, viszont ez közel sem hoz nekünk sajnos annyit vissza, mint amennyit kiadunk havi szinten a lakás bérlésére (150+rezsi). Ki vagyok én, hogy megfosszam ettől a dologtól, és itt érzem azt, hogy válságba értünk.. Rengeteget adunk ki és szerintem ha ezt a 3-4 évet nem áldozzuk be egy saját helyre, majdhogy nem életünk végéig nyöghetjük az albérletet. Ellenben 29-30 éves korunkra lehetne egy saját helyünk.

Nem csupán ez a probléma, sajnos sok más apróság is felgyűlt már, ami szerintem ártalmas hosszú távon egy kapcsolatban. Például elég durva telefon - és gépfüggés, amit éjjelekig csinál és szerintem ennyire fiatalon az sem nagyon egészséges, ha ebből adódóan olyan másfél hetente 1x van szex.. Holott én nagyon adok magamra, rengeteg időt töltök ezzel, edzeni járok, fodrászhoz rendszeresen, arcápolás stb.

Nagyon türelmes ember vagyok és sok minden képes vagyok lenyelni, mindig mindent megbeszélünk, ezen is dolgozunk, de nem tudom érdemes-e ennyire fiatalon ennyit idegesítenem magam egy kapcsolatban, meg folyamatosan magamat ostorozni, hogy én nem lennék elég jó valamiben. Vannak barátaim, végeztem iskolával, kaptam állást, mégsem vagyok boldog és félek azt feltételezni, hogy ez a kapcsolatom miatt lehet. Mikor mindig is olyanok voltunk, mint a zsák meg a foltja, kapcsolaton belül is legjobb barátok, de valami mintha nem stimmelne.. Észreveszem, hogy jóval ingerültebb is vagyok, mindenen felhúzom magam és ezt már otthon is látják rajtam.

Ti mit tennétek, mit gondoltok erről a helyzetről? Jártatok hasonló cipőben, hogy nem magával a személlyel lett gond, hanem valahogy a körülmények nem stimmeltek?