Azok a párok, akik nem egy helyen dolgoznak/tanulnak és nem élnek együtt: hogy oldjátok meg a mindennapi találkozást?

Munka után, illetve hétvégén találkoznak.

Legalábbis én így tenném.

Nem talalkoztunk minden nap, de ezt ugy oldottuk meg, hogy igen hamar osszekoltoztunk, kulonben maradtak volna kb a hetvegek, mert eltero beosztasban dolgoztunk.

Nekem ott volt az albim akkor, ahol egyedul laktam, ugyhogy nem volt nehez.

Nekem volt távkapcsolatom (220+km).

És volt régebben olyan barátnőm, aki mai szemmel (autóval) közel van (légvonalban 20-30km), de anno több mint 2-3 óra buszút választott el (tehát oda-vissza minimum 4 óra).

A megoldás, hogy mindkét félnek el kell döntenie, hogy mennyire fontos a másik, és ennek megfelelően gazdálkodni az időbeosztással, hogy rendszeresen tudjanak találkozni. (Rendszeres lehet heti/havi is akár, a lényeg hogy mindkét fél számára világos legyen meddig kell kibírni a másik nélkül.

Emellett telefon/chat segítheti a kapcsolattartást.

A "közeli" barátnőmmel megoldás volt, hogy pl Pesten találkoztunk, félúton. Így csak 2x1-1.5 órát kellett utazni, amit 1-1 hétköznap is bevállaltunk.

Hétvégén pedig felváltva (bár többször én) utaztunk egymáshoz.

(Tehát volt hogy heti 2-3x találkoztunk, de átlag heti 1-2x).

A távoli esetben maradt a 2 hetente egymásnál hétvégézés.

220km tömegközlekedéssel már 260 km és kb 4 óra. Saját autó mellett is próbálkoztunk oszkárral, busszal utazni, stb.

Ezt 1 évig csináltuk, aztán a barátnőm felköltözött hozzánk, és most keressük közös lakásunk (csak hát elszálltak az árak). Nem ideális a távkapcsolat, de arra jó, hogy kiderül mindkét fél számára egyformán fontos-e a kapcsolat, és megtanultok egymáshoz igazodva, de egymás nélkül is létezni.

Idén lesz 3 éve, hogy már közösen utazunk (minden 3. héten) a szüleihez. :)

28/F