Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Velem van a probléma vagy csak nem a megfelelő ember mellett vagyok? (Részletesebben lent)
Sziasztok!
5 éve vagyunk együtt a párommal, tavaly nyáron költöztünk össze. Mostanság a szakítás gondolata egyfolytában ott lebeg előttem.
Sosem voltam szerelmes, úgy senkibe, a páromba se. Mikor összejöttünk 18 éves voltam és úgy voltam vele, hogy próbáljuk ki milyen egy párkapcsolat/lenni valakivel (előtte nem voltam még semmilyen szinten senkivel se). Jól kijövünk, jókat tudunk beszélgetni, sokat nevetünk együtt, egészséges a kapcsoltunk, de...
A negatívumok:
1)Régebben sem éreztem a hiányát (összeköltözés előtt 2 hetente találkoztunk) vagy csak nagyon ritkán egy hosszú fárasztó nap után jól esett volna odabújni hozzá. Most, hogy mindennap látjuk egymást soknak és fullasztónak érzem a vele töltött időt.
2)A szex több sebből is vérzik. Mindketten tapasztalatlanok vagyunk, engem nem hoz lázba annyira téma (legalább is míg sor nem kerül rá, fantáziálni szeretek, de azt sem feltétlen róla) Bár itt szerintem közre játszik az önbizalom hiányom és a túlgondolásom is nagy mértékben.
Például a napokban megölelgetett mielőtt indultam (olyankor erős ölelés, kis tapi) fizikalig jó érzés volt, de lelkileg ordítottam volna. Csúnyán hangzik, de úgy éreztem undorodom a szituációtól.
A kérdésem arra irányul igazából, hogy vajon hol lehet a baj? Velem van a gond, az én agyamban nincsen helyén minden vagy csak a nem megfelelő emberrel vagyok? Mert tényleg ő mindent megetesz, sokszor említettem már neki ezeket a dolgokat, neki úgy fogalmaztam, hogy "Nem érzem a szívem ebben a kapcsolatban" ami pontosan leírja amit érzek. Agyban tudom, hogy jó dolgom van és, hogy egy aranyszívű ember mellett vagyok aki megbecsül és támogat, de nem érzem azt a "pluszt" amit kellene?, ha egyáltalán van olyan, hogy "plusz".
Még arra tudtam gondolni, hogy élénk fantáziával rendelkezem, reménytelen romantikus lélek vagyok (élek halok a romantikus témáért) és, hogy lehetséges, hogy csak túl nagyok az elvárásaim vagy csak éretlen lennék?
Előre is nagyon szépen köszönök minden választ.
24/L
A nem megfelelo emberrel vagy. Az undorodas mutatja.
Attol, hogy 18 eves korodig nem voltal szerelmes nem jelenti azt, hogy most ne tudnal olyat talalni.
Ha nem is feltetlenul az a megorulos szerelem, de ennel azert tobbet ereznel.
Szerintem sem ő a te emberek. Ez az ok, hogy na jó legyen valaki alapon összeköltöztél vele. Se tested, se lelked.
Majd lesz olyan, akivel minden jól fog esni.
Azt nem értem, hogy miért kell magadra erőszakolnod egyáltalán azt hogy kapcsolatban legyél?
Kötelező párkapcsolatban lenni?
Az nem opció, hogy egy kicsit egyedül legyél amíg letisztulnak az érzéseid, a jövőképed, mit akarsz, kivel akarod, milyen elvárásaid vannak egy párkapcsolattal kapcsolatban?
Kedves 3.
Persze hogy nem kötelező, csak azt nem akarom, hogy ha esetleg az én agyamban vannak gondok (azaz mással sem lenne különb a helyzet) akkor elrontsam amink most van. Mert egy szünet, egy-két hét külön lét biztosan pecsétet rakna a dologra. Emellett gondolkodtam már rajta, meg sokan is mondták, hogy menjek haza egy kicsit, gondolkodjak és, ha pl érzem a hiányát stb stb.. akkor onnan tudni fogom, de viszont összeköltözés előtt 4 évig életünk külön és mint fentebb említettem sose volt bennem ez a "hiányzol" érzés vagy csak nagyon-nagyon ritkán. Ezért úgy gondolom, hogy amit most nem tudok helyre rakni azt egyedül se tudnám.
Én nem értem hogy tud valaki így 5 évet pazarolni az életéből. Jól érzed magad, de az embert nem is szereted, csak biodíszletként együtt éltek, nem gondolod hogy az ő (de a saját életed is) csak vesztegeted?
Ennél az élet sokkal több. Még egyedül is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!