Mit tennétek, ha ezt csinálná az anyósotok?

Állandóan pozitív dolgoknak feltüntetve okoz feszültséget az anyósom a boldog hétköznapjainkban is.

Alapvetően egy nagyon kedves, gondoskodó, sőt néha túl gondoskodó nőről van szó. Tehát ne értsetek félre, nem szeretném gonosznak beállítani, és amit csinál talán nem is szándékos.

Nehéz általánosan leírni, mert folyton újabb és újabb dologgal áll elő:

Pl.: meglátogat minket, vesz nekünk valamit, ekkor megkérdezzük, hogy kifizessük-e. Az a válasz rá, hogy nincs szükség rá, hogy kifizessük, ezt jó szívvel hozta. Viszont utána jön a fekete leves, napokig néha hetekig írogat a páromnak, hogy mennyire kevés pénze van és hogy alig tud anyagilag kijönni, ezzel bűntudatot keltve bennünk. Akárhányszor felhozzuk ilyenkor, hogy akkor kifizetjük, akkor meg nem engedi hogy pénzt adjunk.

Vagy például: kitalálja, hogy menjünk hozzá, de teljesen más tervünk volt hétvégére. Akkor nem képes elfogadni, hogy más tervünk van éppen, hanem egyből irkálja a páromnak, hogy "tudom hogy valami baj van, azért nem akarsz jönni", addig sulykolja ezt a "tudom, hogy baj van", míg a párom már tényleg láthatóan is frusztrálttá válik, pedig alapvetően egy nagyon jó napunk van olyankor.. Anyósom pedig ugye csak jót szeretne neki..

Vagy másik példa: bármit veszek kedvességből páromnak és ő tud róla, akkor legközelebb valami nagyobbat valami jobbat ígér neki.. (aztán végül nem veszi meg, mert nincs rá pénze, de ígérgeti hogy majd szerez olyat, ezzel is rossz érzést keltve, mert nem tud annyira örülni az ember annak amit sikerül elérnie.. Ha mégis megvenné, akkor meg később megint jön a "fú de nincs pénzem", pedig senki nem kéri hogy vegyen bármit is.. Sőt már már frusztráló, hiszen azt az érzetet kelti, hogy ami alapból van, az nem elég, vagy nem elég jó a páromnak..)

Vagy például nyáron: terveztük hogy elmegyünk nyaralni egy hétre... előtte és utána egy hónapon át hallgattuk, hogy majd jövőre ő fizeti, hogy elmenjünk (közösen vele) 2 teljes hétre egy sokkal-sokkal szuperebb helyre, mint ahova mi meg tudtuk oldani a nyaralásunkat. (Hozzáteszem persze pénze nincs rá, szóval esélytelen kivitelezni, csak megállás nélkül téma akárhányszor beszél vele az ember, meg néha írogatja páromnak.. az a kérdés meg fel sem merül benne, hogy mi ezt szeretnénk-e.. Sőt ha mondjuk hogy nem, meg sem hallja..)

Vagy a lakhelyünk kérdésköre: fú ő mennyire örül, hogy ilyen szuper helyen élünk, és hogy mennyire örül neki, hogy ezt fenn tudjuk tartani, milyen boldog tőle, hogy ilyen életünk van. De akárhányszor találkozunk vele feljön a téma, hogy ő nem tudna ilyen körülmények között élni, mert neki ez kicsi lenne.. és hogy fú mennyivel jobb hely is lenne (természetesen tőle 2 utcára.. az hogy munkalehetőség ott nincs, az sem gond, az a hely szuperebb lenne.. sőt akár a munkát is megoldhatnánk úgy, hogy ott laknánk, amit ő kinézett és onnan ingáznánk napi 5 órát.. sajnos nem túlzok)

Szóval a téma mindig más, a folyamat ugyan az:

minden oké velünk -> puszta "jó indulattal" még jobbat szeretne nekünk -> elrontja a kedvünket -> "fú mitől van rossz kedved? Látom valami bánt." -> Majd ő segít megoldani (ígérgetés) => nem segít, vagy ha igen, akkor bűntudatot kelt.

Ezek talán apróságnak is tűnhetnek, de sajnos mivel folyamatosan van valami, kezd megpróbáltatássá válni.

Ti mit tennétek?