Ez a sors, vagy az én fanatizmusom?

Ez a fiú már régóta tetszett nekem,de akkor volt barátnője,aki a menyasszonya lett,de végül szakítottak.

Pár hónap múlva találkoztunk az egyik helyi pubban,és beszélgettünk.Megmondtam neki,hogy mit szeretnék tőle.Ő akkor azt mondta,hogy nem.Konkrétan!

Közben és elköltöztem,és csak havonta tudtam hazajönni,de akárhányszor itthon voltunk,összefutottunk valahol,és minden ilyen estének az lett a vége,hogy együtt mentünk haza.De semmi nem történt a csókon és beszélgetésen kívül.

Fél év múlva végleg hazajöttem,és az első akibe "belebotlottam",ő volt.Elkezdtünk egyre sűrűbben találkozni,és az első csók után 6 hónappal megtörtént az első együttlét is.(Nem igazán siettük el a dolgokat)

Ennek már több,mint másfél éve.És azóta együtt vagyunk.

Nehezen jött össze,és szerintem emiatt is érzem,hogy ő a nagy Ő.Tudom,hogy ez nem véletlen volt.Kicsit lököttnek is néz ezért:)

Miért volt ott mindig mindenhol Ő,ha ennek nem így kell lennie?