Akik szerencsétlenek az ismerkedésben azok általában nem néznek ki jól és az a gond?

Igen az.

Ha valaki nem nézz ki jól annak persze hogy nincs önbizalma amitől állítólag bizsereg a keresztmeccet. Meg ha valakinek rossz tapasztalatai vannak csak persze hogy szarik az egészre mert miért ne tenné?

En nem nezek ki rosszul, persze sokaknak nem is vagyok az este, de jo a megjelenesem, adok magamra, stb... es 1-2 randinal tobb sosem jott meg ossze. Valamivel mindig elszarom az egeszet vagy altalaban engem jobban erdekel a masik fel akivel randizok. Kezd nagyon demotivalo lenni 26 evesen, hogy masodallasban kikupaltam magamat szinte a semmiert.

[link]

Nem feltétlen.

Van egy alapbetegségem, introvertált vagyok, így nem igazán kellek senkinek sem.

Nekem mindenki azt mondja, minimum átlagos vagyok, de inkább egész jóképű, a testem meg kifejezetten szép, sportos (úszó). Az én óriási problémám az volt, hogy az általános iskola alatt a családi viszonyaim miatt pszichés problémáim kivetültek testi betegségekbe is, de középiskolába érve kigyógyultam a testi bajból. Így általánosban sok fiú barátom volt (jól fociztam), de nőkhöz eszembe se jutott közeledni, de ők se nagyon akartak. Aztán középiskolában nem csak olyan szakra sikerült menni, ami nem érdekelt, de ráadásul csak fiú volt (autószerelő). Ott se volt nő. De közben kicsit kinyílt a csipám, kondiztam, lett is egy gyönyörű barátnőm (ízlés kérdése, karakteres arcú volt, de ma gyönyörű, szerintem). Mivel nagyon megjött az önbizalmam és bizonyítani akartam magamnak is, mással is flörtölni kezdtem, sajnos. Ebből nem is lett probléma, viszont hirtelen szerelmes lettem valakibe (a barátnőmbe nem voltam), aki miatt dobtam a kapcsolatom, de ez a lány meg talált egy nálam komolyabbat (idősebb is volt nálam három évvel). Ezután elment a kedvem az egésztől, hogy két szék közül pad alá estem (nem fogadott vissza a barátnő), így évekre passziváltam magam nők terén, szinte maszti se volt. Közben megtaláltam, mit akarok kezdeni magammal és tanulásba temetkeztem meg sportokba. Egyetemen aztán volt 2-3 kifejezetten vonzó lány, de egyrészt nem voltam annyira oda értük, másrészt úgy gondoltam, találok majd jobbak náluk kicsit később (nem tudtam beleszeretni egyik esélyesbe se, én meg ilyen "romantikus" marha voltam akkor is). Vártam a nagy szerelmeket, persze, nem jött egy se, egyetem után meg már lehetőségem se nagyon adódott (vagy nem vettem észre). Szóval, nagyok lettek az igényeim, ami a korai "nagy szerelem" miatt lehetett. Az "átlagosan csinos" lányok nem ütötték meg a mércét, bár a csúnyák se jöttek össze, akik valamiért nekem tetszettek. Ma egy ilyen "igazi" lúzernek tartom magam, aki túlbecsülte magát, mert alapvetően nagyon szerény és önbizalomhiányos vagyok, hiába jó alkatú és viszonylag helyes. Nem tudok nyomulni a nőkre és ők se adnak "magas labdákat" úgy, mint az egyetemen tették. Ehhez jól kéne ismerniük engem (rendes, kedves), de az utcán ez nem fog kiderülni. El vagyok veszve, gőzöm sincs, mi hibádzik. Valószínűleg van egy rossz kisugárzásom, ami alatt nem azt értem, hogy ne lennék őszintén nagyon kedves, sőt... valószínűleg túl kedves lúzernek tartanak, közepes keresettel, átlagos kinézettel (csak sportos változatban). Még kutyám is van, de azzal se sikerült senkivel közelebb kerülni (bár nem csajozás céljából tartom). Online társkeresőkön a férfiak 90 százalékának ma már nincs esélye, úgy vettem észre a baráti körömben és ezen az oldalon is. Nme akarnak a nők találkozni, egyszer volt csak rá példa, egy 43 éves nő, ő csinos volt, én is tetszettem neki talinál (ez bizonyítja, hogy nem lehet olyan rossz parti, mert baromi jó pasija volt előttem, a fiatalokra utazott), de ez nem hosszú távra szólt. El se tudom képzelni, milyennek kell lennie annak a srácnak, aki társkeresőn akar sikereket elérni manapság, de valami nagyon extrát kell nyújtania, mert különben senki nem ad esélyt... 30/F