Mit gondoltok erről a helyzetről? Többi lent…

Senki nem kezdene gyerekes nővel, akkor élete végéig egyedül marad? Ti mit gondoltok erről?

Nagyon sokan vannak akik elfogadják a gyereket is.

Vegyük csak az én esetem. A páromnak van egy kislánya. Sogoroméknál szintén van plusz gyerek.

Én azt mondom ha a gyerekek is normálisan viszonyulnak a férfihez, akkor nincs probléma. Én nagyon szeretem a nevelt lányomat.

Úgy olvassátok a véleményem, hogy nekem még nincs gyermekem, így ezzel kapcsolatban nincs saját tapasztalatom. Ettől függetlenül, azt tanultam meg az életemben, hogy ha valami nem működik (akkor is, ha amúgy papíron működnie kéne), azt el kell engedni, mert alapból 2, gyerekekkel meg több ember életét is tönkre teheti, és elveheti tőlük az esélyt egy teljes életre.

Ha anyagilag sehogy máshogy nem tudnám megoldani, akkor nyilván maradnék a párom mellett, de csak addig, amíg nem tudok kiszakadni ebből. A gyerekeknek nem jó, ha az a párkapcsolati minta marad meg bennük, hogy anyu és apu kölcsönösen leszarják egymást, a bennük lappangó (szexuális, egyéb) feszültség miatt vitatkoznak vagy veszekednek néha, azt csókolom. Ahogy nyilván én sem szeretném úgy leélni az életem, hogy az össze van kötve valakivel, akivel hiba volt.

Mondom mindezt úgy, hogy a párommal nagyon-nagyon szeretjük egymást, de pontosan tudom, milyen veszélyeket hordoz magában (párkapcsolatra nézve) a gyerekvállalás. Új, szülői szerepbe kerülnek a felek, amikben még nem ismerik egymást, és amiben ugyanúgy össze kell csiszolódni, ami nagyon-nagyon-nagyon kemény munka. Ha mind a két fél mindent megtesz ezért, és akarja, akkor sikerülhet, de néha még ez is kevés.

Rengeteg idősebb ismerősöm vált el gyerekekkel. Volt, aki talált párt utána, volt, akinek nem sikerült megállapodnia. De mind azt mondják, hogy nem döntenének máshogy. (Volt köztük több olyan is, akiknek lett volna lehetőségük visszamenni, mégsem tették. Mert nem akartak rosszat maguknak, nem akartak beleragadni valamibe, ami egyszerűen csak nem működik.)