Férfiak, titeket ez nem bosszantana, de marhára?

Mondtam neki, hogy néhány óránként írjon, küldjön helyzetjelentést - nekem ez mondjuk nem férne bele egy kapcsolatba.

Nem a gyereke vagyok, hanem a társa, egyenrangú fél.

Egyébként én is szoktam küldeni a barátomnak ilyen képeket, amiért este alaposan megkapom a magamét ;)

És igen, azért küldöm, hogy incselkedjek vele, és már a folyosóig se jussak el "épségben" :D

Más férfiak pont hidegen hagynak.

Nem olvastam el a válaszokat.

Én az első mondat után kib*sztalak volna.

Mondjuk én világ életemben nem értettem, mi az, hogy egy felnőtt embernek engedélyt kell kérnie egy másik felnőtt embertől. Attól mert párkapcsolatom van, ugyanúgy elmegyek évente 1x a barátnőimmel nyaralni, a 15 éve legjobb férfi barátommal kávézni vagy pl férfi kollégámmal, aki mellékállásban személyi edző, edzeni.

Ezek a dolgok a párkapcsolatom előtt is az életem részei voltak, soha nem vetemednék arra, hogy engedélyt kérek a páromtól bármivel kapcsolatban is. Nyilván megbeszéljük hova megyek, mikor, kivel, napi 1x telefonálunk is, ha valamelyikünk távol van, de az, hogy engedélyt kérjek, vagy hogy 'elengedjenek' valahova, számomra abszurd. Vagyunk mi (én meg a párom), de ettől még nem szüntünk meg önálló embernek létezni. Önálló igényekkel, vágyakkal, gondolatokkal. Számomra a tiszta, őszinte szerelem nem arról szól, hogy kisajátítjuk a másikat, hogy parancsolunk neki.